A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Történelem – Geschichte - Rettegi Istvánné: A szerepi „Nemes Communitas Protoccoluma” (Adatközlés)

kedőn megvétetett, azonkívül 12 pálcát is szenvedett". A büntetéspénz fele része a sérelmesé lett. (54. oldal.) Ehhez az évhez tartozik az 52. oldalra június 16-án tett bejegyzés is. Debrecenből egy létai lakos lovát elhozták alku alatt. A felek egyezségre léptek és a vádlott hat Ft-ot köteles fizetni a létai lakosnak. 1814. okt. 15-én a nemes és jobbágy elöljáróság együttes ülésén egy nemest szófogadatlanságáért, s azért, hogy a kishadnagynak a zálogot elvinni nem engedte, két forintra ítélték, „noha többizbeni parancsolatok után kötelességét véghez vitte". Két fél közt egymás kötelező megkövetésével tettek igazságot. Közösen kellett fizetniök az egy forint békepénzt, egy nemest „dehonestálásért" ítéltek el. Egy öreg nemes lovainak „megnyargalásáért" négy ifjút öt-öt forintra ítéltek, de ez végül is „két Ftba hagyatott". - Egy nemest szófogadatlanságáért egy Ft-ra büntettek. - Idegen lován a ládányi határra ment egy ifjú nemes tengerit lopni, rábizonyult, öt forint és 30 krajcárt fizetett érte. (55. oldal.) Október 29-én „egyenetlen mértékkel való mérés miatt megszólítják az árendást". Rábizonyult, öt forintra büntették. Két veszekedő közt egymás megkövetésével békességet hoztak létre, egy forintot befizettek. Egy asszonyt „közönséges szolgák megtámadásáért"', egy férfit káromkodásért ítéltek két-két forintra. Két civakodó közt (vályog és szán miatt) megegyezést közvetítettek (56. oldal). December 29-én ismét össze kellett ülniük egy, még az 1813-ik évből kelt ügy lezárására: „Az 1813-ik esztendőbe Ns. . . lovainak ára azon Esztendőbéli Birák által meghatároztatott százhat, azaz 106 Rít-ba, melyeket megfizetni Ns . . . akkori csikós tartozik. Fizetett érte az 1813-ik Esztendőbe 25 Ft-ot, ezen íojó Esztendőkbe pedig fizetett 15 Ft-okat. Most pedig a Karsába lévő Kaszálóját és Szántóföldjeit előttünk 25 Ft-okért egy gyapja elvételére, mejet is ezen íojó Esztendőbe békességesen bírhat a károsult. A csikós pedig még adós negyvenegy, azaz 41 Ft-okkal." . . . „P. S. A madarasszegi és szélbeli kaszálóit értvén." A helyi Nemesi Tanács fennállása óta ebben az évben kellett legtöbbször békéltetni, ítélkezni, büntetni. Engedetlenség, harag, a bírák sértegetése, fegyelmezetlenség, szófogadatlanság, lólopás, csalárdság, veszekedés, verekedés, káromkodás, civakodás csekély értékű tárgyakon, gondatlanságból származó károkozás - szembetűnően mutatják a közállapotok romlását. Az előző öt évben háromszor kellett igazságot szolgáltatni összesen; nem volt könnyű dolga ez év hadnagyának, tanácsának. Csak az 1804. évi hasonlítható ehhez, akkor csak két esettel volt kevesebb. 1815. február 2-án tyúklopásért (ismét az árendástól) ítéltek kártérítést. Egy nemesnek „fehér ruháért" (fehérneműért) való adósságát, két forintot a bírák előtt kellett kifizetnie, és szófogadatlansága miatt egy forint büntetést. Egy másikra idegen szalmájának feltüzeléséért két forint kártérítést és egy forint büntetést szabtak ki. Február 17-én egy nemesasszonyt és lányát ítéltek el egy asszony sértegetéséért és megveréséért. A sértettnek két forintot fizettek, és valamennyien egyegy forint békességpénzt. Reverzálist is vettek tőlük, hogy többet nem civakodnak. Ha igen, a mostani cselekedetükért is bűnhődnek. Érdekes ennek a reverzálisnak a záradéka: „melynek hitelesebb voltára kezek keresztvonását is a mi Törvényes kívánságunkra ide tették". Február 22-én két asszony adott reverzálist: „mi ezután egymásnak hírét és nevét nem kisebbítjük, sőt ha Isten eő szent Felsége életben megtart, egymásnak jó szomszédok leszünk. Hogyha 102