A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Történelem – Geschichte - Rettegi Istvánné: A szerepi „Nemes Communitas Protoccoluma” (Adatközlés)

ságot, annyiszor 12 forintra büntetik, ahányszor nem vállalja a tisztséget. A hadnagy tetszése szerint nevez ki esküdteket és kishadnagyokat. Ha azok nem vállalnák, hat forintra büntetik őket, kivéve akkor, ha valamelyik tisztségben három esztendőt már eltöltöttek. A végzésekről, rendelkezésekről protocollumot kell vezetniük, ha ennek vezetésére a nemesek közt alkalmas személy nincs, ez a helybeli nótárius kötelessége legyen. Minden bírság egyharmada a hadnagyé, a másik harmad az esküdteké, a harmadik rész a kishadnagyoké és a nótáriusé legyen. A bírságokat törvényesen meghatározták, egy forintot 15 krajcárral számítva. A 3. cikkelyben a peres eljárásra nézve kaptak a hadnagyok részletes utasítást. Ha „helyes ok nélkül a bepanaszolt nem jelenne meg, a Nemes Tanács a panaszló kérését megítéli, és a nélkül, hogy az ilyen ítéletet a contumax feljebb vihesse, executioba venni tartozik." Ha megjelent, a perlekedők kihallgatása után a hadnagy maga mellé választott esküdtekkel próbáljon meg ,,a lélek között békességet eszközölni". Ha ez sikerül, a bepanaszolt a békéltetőknek l-l forintot tartozik fizetni. Ha pedig a per „a maga utján loly le, a felperes a bíráknak előre 3 Ft-ot a végeztével is 3 Ft-ot, összvességgel 6 Ft-ot, a nótáriusnak minden árkusért 2 xrt, az írásért pedig külön minden negyedrészért 6 xrt a Taxán, vagy birságon felül." Meggondolandó volt tehát a perek békés elintézése. A bírákat is erre intette az a kikötés, hogy a bírságnak csak akkor van helye, ,,ha nem a birák mulasztották el a békességet". Ha békesség bebizonyíthatóan azért nem jött létre, mert a Nemesi Tanács nem próbálta meg a peres feleket összebékíteni, „ők (a bírák) köteleztetnek a per költségét egészen megtéríteni". "Ezzel a megszorítással teljesen egyet lehet érteni. Egy olyan elszigetelt helységben, amilyen Szerep abban az időben volt, de bárhol is fontos, hogy a lehető legnagyobb békességben éljenek az emberek egymással, ne maradjon köztük bármely pillanatban lángra lobbanható, az egész falut pusztító zsarátnok, nemzedékeken át tartó, az eredeti okot régen elfelejtett, mégis élő gyűlölködés, haragtartás. A továbbiakban a cikkely a hadnagy és a nótárius aláírásáról, a hadnagy és a nótárius hivatali foglalatosságáért járó napidíjról intézkedik. A 4. cikkely a magántulajdon és a személy védelméről szól. A kár vagy sérelem megtérítésén kívül 25 forint és a perköltség a vesztes felet terheli. „Mind a két esetben a fele a Nemes Biráké, fele pedig a nyertes félé legyen, és ha a felperes indenbita marasztaltatnék a keresetet, rajta vétessen meg." A 47/48. lap hiányzik. A 49. oldal az ítéletek meghozataláról, a felek előtti felolvasásáról szól. Azoknak jogukban áll kifogásolni, s azt jegyzőkönyvbe vétetni. Felolvasás után a bírák maguk közt tanácskoznak arról, hogy „mimódon lehet köztük az egyezséget összeforrasztani." Ha határoztak, először az alperest „magánosan", utána a felperest igyekezzenek rábeszélni, hogy egyezzenek meg. Sikertelenség esetében az al- és felperesre együttesen próbáljunk hatni. Ha a békítés ez alkalommal sem sikerül, a protocollumba feljegyzik, s ha a dolog a „Helyi Tanács előtt világos, vagy másképpen kivilágosittathatik" azonnal ítéletet mondanak, „az executio terminusát" is kitűzik, és tudatják a felekkel. Az esetleges fellebbezést fel kell jegyezni és felolvasni. A cikkely utasítást ad az ítélet végrehajtására, valamint más „foglalatosságra" kiküldött két személy írásbeli jelentéséről, annak jegyzőkönyvbe vételéről. Az egész pert a protocollumból ki kell aktába írni és „a más földjén lakó nemeseket" a főszolgabíró úriszék elé fogja küldeni. 100