A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Régészet, Ókortudomány - M. Nepper Ibolya: Dák leletek biharkeresztes-toldi útfélről

leszthetjük: Debrecentől ÉNy-ra Balmazújváros és Hajdúböszörmény területéről ismert a dák-szarmata együttélés időszakából származó emlékanyag, Debrecentől DK-re pedig a biharkeresztes-toldi útféli és ártánd-nagyfarkasdombi leleteken kívül még Berekböszörményből került elő - szórványként - dák jellegű kerámia.

10 A biharkeresztes-toldi útféli dák telep azon a területen alakult ki, amely az i. e. I. század közepétől -, a dák nagyhatalom kialakulásától - folytatólagosan a dákság politikai befolyása, ill. dák ethnikai hatás alatt állott.

11 Az i. e. I. században a kelta és dák népesség ellenőrzése alatt álló területek a Tisza vonalának térségében találkoztak.

12 A dákság politikai központja ekkortájt a Bánát területéről már Erdélybe helyeződött át.

13 Jóllehet az i. e. I. század közepét követően a dákság erősen meggyengült, a Tiszántúl továbbra is dák terület maradt, s ezen egészen az i. sz. I. század végéig a jazigok magyarföldi térfoglalása sem változtatott. Mócsy A.

14 mutatta ki, hogy a jazigok sokáig elsősorban a Duna-Tisza közét lakták zárt csoportokban, s a Tiszántúl Decebal királyságának összeomlásáig, ill. Dácia római provincia megszervezéséig (i. sz. 106) dák fennhatóság alatt maradt. Amikor Traianus két véres hadjáratban leverte a dákokat az új tartomány határait az ismertetett dák-szarmata leletegyüttes lelőhelyétől keletre vonta meg.

15 Dácia provincia a dákok által lakott, ill. dák befolyás alatt állott területeknek csak egy részét foglalta magába, s a tiszántúli területek rövidesen jazig ellenőrzés alá kerültek. A II. században a magyarföldi szarmaták feltehetően Dácia nyugati határainak teljes hosszában érintkezésbe kerültek az új tartomány határvédelmével.

16 Más leletek is tanúsítják, hogy a jazig uralom a Tiszántúlon nem jelentette a korábbi lakosság teljes kiszorítását: a terület dák vagy eldákosodott népességének jelentős része a szarmata térhódítás után is helyén maradt,

17 s az ekkor kialakult népességviszonyok minden valószínűség szerint egészen a markomann háborúk (i. sz. 167-180) kirobbanásáig lényegében változatlanok maradtak.

18 Úgy tűnik, a vázolt fejlődés keretei között kell keresnünk a szóbanforgó dák-szarmata telepek történetének helyét is. 10 Publikálatlan leletek a debreceni és a hajdúböszörményi múzeumban. 11 С Daicoviciu, Istoria Rominiei I. (Bucuresti, I960) 255-. A. Mócsy, Pannónia. RE Suppl. 9 (1962) 530-. 12 A. Mócsy, i. m. 531-. 13 C. Daicoviciu, i. m. 14 A. Mócsy, Acta Arch. Hung. 4 (1954) 115-. 15 Ld. Ballá L., DMÉ 1968. 111- M. Macrea, Dácia NS 11 (1967) 12116 Mócsy, i. m. 17 A. Mócsy, i. m. 18 A nagy háborúkra: A, Mócsy, Pannónia. RE Suppl. 9 (1962) 555-. 85