A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

A Móricz Pál Centenáris Emlékülés anyagából - Péter László: Móricz Pál indulása Szegeden

SZAKAD ПА.ПК'К Hogy névtelenül miket írt ebben az időben, nem tudhatjuk. Az újságírás természetéhez tartozik, hogy a munkatársak cikkeiknek csak kisebb hányadát jelzik nevükkel, álnevükkel, betűjegyükkel. Teljes nevét Móricz Pál is jobbadán csak tárcái alá írta, egyéb cikkeit vagy - ez. M. P. jegyekkel, vagy leginkább Paulus, néha Pali álnévvel jelölte. Érdekesen született egy újabb álneve. A Híradó öregebb munkatársa, a népies novelláiról már ismert Irányi Dezső szokásos vasárnapi csevegésében február 19-én egy kis anekdotát mondott el fehérasztal melletti időtöltésükről. Elmesélte, hogy ifjú barátja véletlenül elcserélte a vendéglőben a kabátját, s ennek zsebéből mint kifogyhatatlan bőségszaruból - kissé csodálkozva, de a rejtély nyitjáról mit sem sejtve - vidáman fizetgette kártyaadósságait. Dodi - ez volt Irányi álneve - Pávelnék nevezte itt Móricz Pált, s ez megtetszhetett Móricznak, mert egy idő múltán maga is használatba vette - írói álnévként. Mikről írt ezekben a hónapokban? Mint a fiatal újságírók általában: mindenről. A „tűzmentes" gyufáról. Jászai Marinak a szegedi rendőrségen tett panaszáról, a 13 éves gyilkos bojtárról, az öngyilkos bakakáplárról, a pásztorfogadásról és a debreceni talyigásokról, a kolera szegedi áldozatairól, az újonnan megnyílt orfeum pletykáiról és botrányairól, Dankó Pista legújabb nótájáról és a harapós vasúti bakterről. Még színikritikát is írt ebben az időben. Bár egykorú írásbeli nyoma nincs, húsz évvel későbbi visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy a szegedi ifjú tollforgatók már ekkor maguk közé fogadták. Kedves anekdotákat mesél 1913-ban Móricz Pál a nála mindössze négy évvel idősebb Tömörkény legénykoráról, közös vidám enyelgéseikről, vagy stílusosan. 563