A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Művészettörténet, Iparművészet - Sápi Lajos: A Hortobágy műemlékei

vámszedésben ne akadályozzák és minden erre irányuló erőszakoskodásoktól szűnjenek meg.

3 A török uralom 150 éve alatt az országban a kereskedelem igen szűk keretek közé kényszerült, az áruszállítás bizonytalansága miatt. A Debrecenen átmenő kereskedelmet azonban még tovább csökkentette az a körülmény, hogy a város Erdély és a két különböző uralom alatt álló magyarországi részek elméleti hármas találkozásában feküdt. A kereskedelem s azzal az áruszállítás fellendülése csak a török hódoltság megszűnésével vette ismét kezdetét, amikor az ország minden részéből megindultak a vásárokra járó terhes szekerek. Az újraéledő forgalom biztosítására természetesen gondoskodni kellett elsősorban az elhanyagolt utak és átkelőhelyek karbahelyezéséről, az áruk lehető biztonságos szállításáról. E célt szolgálta az 1697. április 28-án kelt 531. számú diploma rendelkezése is, melyben a Mátyás király korában már meglevő, Hortobágy-folyón átvezető híd megépítésének engedélyezéséről történik említés.

4 Ez a híd minden valószínűség szerint a török hódoltság idején pusztult el. Az újonnan tervezett fahíd, mely a kőhíd megépítéséig - tehát tovább mint egy évszázadig fennállott - el is készült, mert az 1699. június 9-én kelt Debrecen tanácsi jegyzőkönyvében ismét a Hortobágy-folyón levő híd vámszedéséről történik gondoskodás, amikor a város szolgálatába lépő Vasvári Istvánt a vámszedésre és az ott épült csárdában a csaplárságra esketik meg. A szolgálatba állításról felvett jegyzőkönyv lerögzíti, hogy a vámszedő és csaplár szolgálata minden hónapban kitelik, ezért amennyiben bármelyik részről elégedetlenség állana elő, úgy a szolgálat a kapott javak elszámolása után megszűnik. A határozott hangú megállapodás szövege így fejeződik be: „Fizetése lészen a vám szedéstül minden holnapban négy-négy magyar forint, hogyha esztendőt tölt egy kő sóval meg béreztetik. A csaplárságtul ismét minden cseber Bortul együtt a Csaposra s gyertyára valóval 1 dénár. Égett bornak és Pályinkának itcéjitül 2 dénár töltelékre Cseberre egy meszely bor. A rendes Contrabontnak harmad része is övé lészen mely ha történik azonnal hirré tegye a Várost s hir nélkül ne distingvallya hanem Biró úrtól várjon."

0 E jegyzőkönyvi feljegyzésből kitűnik, hogy a Hortobágy folyón való átkelés helyén időközben bormérésre alkalmas épületet létesítettek, ahol az utazó emberek néha bizony hangos duhajkodást csaptak és a felszerelésben ilyenkor sok kárt okoztak. Annak ellenére mind a vámszedés, mind a bormérés zavartalan fennállása mellett tanúskodik az egykori feljegyzés, mely szerint 1699. június 1-én a városi tanács Tikos János borinspektor által hordósbort küldött ki a mátai, másként hortobágyi vámszedő hídhoz, amelyre I. Leopold éppen akkor újította meg a város régi, még a XV. századból származó vámszedési jogát. A rendelkezés alapján „A város számára ott korchoma árultassék; égett bort is visznek ki," így hagyta emlékezetbe a nevezetes eseményt az egykorú napló ismeretlen íródeákja.

6 Alig egy hónap múlva a hortobágyi hídnál, ahol félig-meddig állami jellegű postaállomás is volt, ugyan ezen napló szerint „erigáltatott egy ház is, és 3 Hajdú-Bihar megyei Levéltár, Debrecen Városi Levéltár - Diploma gyűjtemény 199. 4 HBL, Debrecen Városi Levéltár - Diploma gyűjtemény 531. 5 HBL, Debrecen Városi Levéltár - Tanácsi jegyzőkönyv, 1699. jún. 9. 6 Régi Okiratok és Levelek Tára (Debrecen, 1906.) 1. (4) füzet. Egy névtelen naplója 1696-1700., közli és ismerteti: Zoltai Lajos. 507