A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Művészettörténet, Iparművészet - Sápi Lajos: A Hortobágy műemlékei

5 öllel magasban álló híd karfája ez alkalommal alig látszott ki a vizből. Minden élő lény - ki csak tehette - futott az árviz elől. Azonban a gyorsan jövő áradat a Hortobágyi malomnál levő molnárház padozatjára 11 embert szoritott, s méltán lehetett félni, hogy a különben sem erős falak, a csapkodó hullámok hatalmának engedni levén kénytelenek, leomlanak s magukkal a benszorult szerencsétleneket is árvizbe temetendik. Egy nap tolt abba, mig a Hortobágyi hidtól élet-halál veszélye közt gázolva egy a városba behatolhatott csősz hirmondója lehetett a veszélynek. S im a város 68 éves főbirója Rakovszky Dániel - mit sem hallgatva családja, barátai s tiszttársai óvó figyelmeztetésére - rögtön indul a veszély helyére, erőssen ellevén a szabaditói szerepre határozva. A folytonos áradás miatt veszélyessé vált gázlókon, a négy mértföldnyi távolságra eső hortobágyi hidhoz nagy bajjal juthatva el; onnan a rendelkezése alatt levő halász csolnakon egy maga indul - viaskodva a süvöltő szelek miatt tajtékzó hullámokkal - a tul parton jó félórányi távolra eső malomházhoz, hova - bár felforditák is ladikját a csapkodó habok - eljutva, élte nem kis koczkáztatásával szabaditójává lett azon szerencsétleneknek."

1 Ma már csak egy kis hányadát szállítja a folyó a száz év előtti víztömegnek, úgy annyira, hogy a régi széles meder miatt az 1920-as években a folyás zavartalan biztosítására a folyó közepén medermélyítést hajtottak végre. Ezen az egykor szeszélyes Hortobágy-folyón vezetett át az ország északkeleti részéből Pest és Buda irányába - a feljegyzések szerint - már a XIII. században is a fő közlekedési útvonal. A tavaszi áradások idején az erre utazónak bizony sok gondot okozhatott a rajta való átkelés. A legrégibb hiteles történelmi adat, mely a Hortobágy szeszélyes folyásáról, valamint az azon levő hídnak az építéséről és fenntartásáról tanúskodik, a Zichy-okmánytárban található meg. A Századok, A Magyar Történelmi Társulat Közlönye 1873-ban az okmányt az alábbiak szerint ismertette: „A Hortobágynak egykoron nagyobb medre volt. 1343-ban ugyanis az egri káptalan Zámmonostor falut két egyenlő részre osztván, az egyikbe János nógrádi esperest, Lőrinczet, Eősi István fiait és Goghot, a másikba pedig Dósa nádor fiait, Jákobot és Pált iktatta be, egyebek közt azon kikötéssel, hogy valahányszor a Hortobágy kiont, s az átkelők számára kompok (naves) volnának szükségesek, ilyen kompokat a felek tartani, s azoknak egyenlően felosztandó jövedelméből ki is javítani, a folyón pedig hidat is közösen építeni és fenntartani kötelesek (58. I.)."

2 Azt, hogy a komp vagy a híd mely időtől fogva állott fenn, az okmány nem említi. De minden valószínűség szerint egy régen használt útvonal átkelési helye lehetett, melyet már a honfoglalás előtti időkben is használtak. Ezt követően 1346. november 13-ról való egy újabb adat, mely a Hortobágy-folyón átvezető hídról emlékezik meg. Az okirat a hortobágyi híd, illetve rév vámjának megosztásáról rendelkezik. Tovább mint egy évszázadon keresztül nem maradt fenn adat a hídról. Csak a Debrecen város levéltárában őrzött 199. számú oklevél, mely Budán 1460. március 20-án kelt, tanúskodik a híd további fennálásáról. E szerint Mátyás király Fekés Márton debreceni bíró és Esztári Mihály esküdt polgár kérésére megparancsolja Nádasdi László és Laki Kaczor Péter debreceni királyi hivatalnokoknak, hogy Debrecen városát a Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet által neki adományozott erdők használatában és a Hortobágy-folyón való 1 Szűcs István: Szabad királyi Debreczen Város Történelme III. (Debrecen, 1872.) 855. 2 Századok, VIII. (1873) 585. 506