A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Néprajz - Varga Gyula: A szarvasmarha egy bihari falu gazdálkodásában

is volt példa, hogy ezt az átalakítást kétszer is megtették egy évben, mert még a júniusban megvett tinót is el lehetett adni az őszi munkák előtt. (Éz azonban már kockázatosabb vállalkozás volt, ezért nem tekinthető tipikusnak.) Mivel ebben az esetben az értéknövelés legfontosabb eszköze a betanítás, itt kell szólnunk erről a rendkívül bonyolult, sok vesződséggel járó munkáról Minden kismarjai portán az elmúlt században minden évben legalább egy, de néha több pár tinót betanítottak, ezért a betanításnak széles körű tapasztalatokon nyugvó hagyománya alakult ki. A betanítás fő időszaka tehát, mint láttuk, a kora tavasz volt. Itt is, mint más helyen, legbeváltabb módszer az volt, hogy négy tanult ökör közé fogták a ket tanulatlan tinót.

130 Ebben az esetben két ökröt a rúd mellé fogtak, eléjük - láncra kötött tézslára - a két tanulatlan tinót, s ezek elé ismét két tanult ökröt. Meglehetősen nehéz volt először a jármot a tinó nyakába tenni. Itt is az országosan ismert nyakjármot használták, melyet néha maguk faragtak legtöbbször azonban vásáron vették, vándor faragó árusoktól.

131 (Az ökörszekér rúdját, éppen úgy, mint azt a rudat, amelyet ennek kiegészítésére, vagy más mezőgazdasági munkáknál használnak, tézslának nevezték. A járom részei: jaromíej, aljía, bélíák, járomszeg, pecek. A tézsla részei: rúdja, íej, nyakszeg, iézslakarika, csikótó karika, amivel a vonandó eszköz kampójára lehet akasztani.

132 Egyes jármot a községben 1945 előtt nem használtak (42. kép). A nyakjármot Nagyváthy nem tartja célszerűnek, mert „a szegény ökör 42. kép. Tehénszekér 130 Molnár Balázs, Kornádi gyűjtés. EA. 2396. 11.; Ezt javasolja a M. G. cikkírója is 1841 okt. 14. 511. hasáb. 131 Vö.: Kiss, 1958. 276-295.; Tálasi, 1935. 29-35.; K. Kovács, 1951 370-395 132 Varga, 1961. 549. 413>