A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)
Néprajz - Varga Gyula: A szarvasmarha egy bihari falu gazdálkodásában
A gazda napról napra gondosan figyelte a bikaborjú fejlődését s bármilyen kedvezőtlen tünetet talált, azonnal vége lett a kiváltságos helyzetnek, s rendes tinókosztra fogták. (Meggörbült a háta, aránytalanul fejlődött a teste, hibásan nőtt a szarva stb.) A jól fejlett bikaborjúk már a borjúcsordán ránőttek társaikra. Nem voltak éhesek, ezért egész nap hancúroztak, birkózást kezdeményeztek, ami nem kis gondot okozott a pásztornak. Egyik-másik el is kapott, némely még az embert is megtámadta. Az ilyet ajánlatos volt kiselejtezni, (kiszuperálni), mert a hamis bikát úgysem vette volna meg senki. Minden szempontot figyelembe véve végül is ősszel döntötték el, hogy érdemes-e a bika a továbbtenyésztésre. Ha igen, akkor ezután következett igazán a megkülönböztetett gondozás. Az ólnak egy elkülönített részébe kötötték (üszőktől, tehenektől távol). A legjobb takarmányt kapta s sok abrakot (borsó, korpa, árpa stb.). Még nagyobb gonddal tisztogatták, kefélték, körmét, szarvát faggyúval kenegették. Nagyon figyelték szarvának növését, mert értékének egyik fontos forrása éppen a szép állású szarv lett. Ha egyébként elfogadható a szarv, kisebb növekedési hibát ki tudtak javítani. Ha a kívántnál jobban összefele vagy széjjel nőtt a szarv, közé kis lapos fadarabot ún. szarvirányító iát kötöttek, s ezzel a megfelelő irányba húzatták a szarvat. Ha a szarv hegye hajlott valamelv szabálytalan irányba, frissen sült, forró kenyeret kötöttek rá s az így megpuhult szarvat a szükséges irányba meghajlították. Néha egy puha fát (fenyő, fűz, nyár) kifúrtak, ezt forró kásával töltötték meg s a szarv hegyére ráhúzták. Ezt a fát, hogy a szarv természetes állásának megfelelő lyukat formálhassák meg, néha kétfelé hasították, a kívánt mélyedést belevésték vagy -égették, majd madzaggal összekötötték, s így töltötték forró péppel és húzták a szarvra. m Hasonló szarvidomító készüléket a XIX. sz. végétől mezőgazdasági eszközöket gyártó műhelyekben is készítettek és ezeket árulták. 129 Mindez azonban csak akkor jöhetett számításba, ha egészen kis igazításra volt szükség. A szabálytalan szarvnövésű bikát mindenképpen tinónak vagy vágni adták el. A fejlődő bikának rendszeres jártatásra volt szüksége, ezért, már első télen - még inkább a második télen - hetenként kétszer-háromszor jártatni kellett. Ehhez legalább két, karikásostorral felszerelt férfira volt szükség, akik a falu néhány utcáján, néha a falu széli legelőn egy-két óra hosszat hajtogatták a bikát. Tavasszal a most már jól kifejlődött egyéves, másodfüves bikaborjú a bikacsapatba került. Takarmánykiegészítést ekkor is kapott, ennek ellenére ezen a nyáron kissé megcsontosodott, megnőtt. Erre az edző iskolára azonban nagy szükség volt, mert különben később nem tudott volna a kintháló gulyákon megélni. A jó erőben levő otthon elkapatott bikaborjú néha hamissá vált; este hazafelé jövet a járókelőket néha megtámadta. Az első évben még megpróbálták leszoktatni. Egyszer-kétszer jól megverték, vagy homlokára olyan táblát kötöttek, amelytől nem látott előre. Ha semmi mód nem használt, vágásra adták el az ilyen bikát. A következő télen aztán még erőteljesebb gondozásban, még jobb takar128 Varga, 1961. 549; Reichnitzer, 1900. 101. 129 G. L. 1908. 214. hasábon Geithner és Rausch, Budapest, Andrássy u. 4. sz. alatt fából készült, fejre csatolható szarvidomító készüléket hirdet, különböző nagyságban. Hasonló eszközt ismertet Janó Ákos Hajdú megyéből. Egyetemi Népr. Int. Adattár Debrecen. 0023/22 sz. alatt. 410