A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)
Néprajz - Szabadfalvi József: Az extenzív sertéstenyésztés emlékei Magyarországon
nak adataink a makkoltatásra. 1792-ben a sertéslopások megnövekedéséért a különböző helyekről összesereglett makkoltató kondásokat okolják. 23 ' Az emlékezet szerint Nyírgelsén volt szép makkos erdő, itt Mándi Tibor és a Tiszák uradalmának sertéseit makkoltatták utoljára. A bátorligeti erdőkben ugyancsak az „urak nyájai makkoltak, uraságok, akiké volt - 25-30 évvel ezelőtt hagyták abba. Ősszel hajtották oda, félig meg is hízott tőle. Kukoricára fogták utána" - mondotta el Lipőcz Ferenc Nyírbátorban. 23K Szatmár megye területe, felszín és növényzet tekintetében ugyancsak nagyon alkalmas volt sertéstartásra. A sík vidék folyókkal átszelt mocsarai, mocsári tölgyesei találkoztak a hegyvidék makktermő erdőivel. Szatmár megye mocsári tölgyeseit már a 14-15. században is megemlítik. 09 A 16. században Szatmár sík területein, valamint a hegyek lábainál és a Szamos alsó folyásánál makkoltattak. 1520-ban Panyolán 1500, 1523-ban Apa vidékén 3000 disznó makkolását említik az oklevelek. 2 '' 0 Fényes Elek az Erdőhát hatalmas erdőtakarójáról és a hozzá kapcsolódó állattenyésztésről így ír: „ . . . makkot bőven termő tölgyes erdők váltogatják..." Majd hátrább: „Itt kapcsolatban állanak a' híres, és rengeteg Gombássi erdővel, melly csak nem régen több helységek által közösen bíratott s' benne néha 20 000 sertés is talált elegendő makkoltatást. ... a' sertéstartás az, melly a megye lakosainak legtetemesebb jövedelemmel szolgál, 's azt valóban a' rengeteg tölgyes, bikkes erdők, a nagy mértékben termesztett kukorica vagy tengeri hatalmasan előmozdítják." A sík területeken a következő erdőháti községek határában voltak makkoltatásra alkalmas erdők: Nagyar, Kölese, Magosliget, a Paládok, Hódos, Rozsály. A megye keleti, hegyes területén pl. Szatmárnémetinek az 1830-as években 5 db tölgyes erdője volt; Felsőbánya 12 293 380 négyszögöles városi erdője „tölgy és bikkfákon kívül mellék makkoltatást adnak". A Szatmártól északra fekvő Avasság 16 falujának határában voltak még jelentős makkos erdők. M1 Szirmay Antal monográfiája a következő tölgyes és bükkös erdőket említi: Sárköz-i, Józsefháza-i, Aranyosmegyer-i, Űjváros-i, Avas-i, Bikkszád-i. Megemlíti még a sertéstenyésztés nagy hasznát is. 20 A rendelkezésünkre álló néprajzi adatok - sajnos - szerényebbek. Gacsáj határában voltak szép tölgyerdők, ennek azonban csak a kisebb része volt a falué. A tölgyesben részben a falu, jobbára a „gróf" sertései makkoltak/' 1 1890-ben Kunhegyesről Kölese határában akartak bérelni makkos erdőt. 2 ''' Gacsájból viszont Máramaros megye erdőibe hajtottak el sertéseket. 27 " Mátészalkáról Beregszász irányába hajtották fel a hízásra kiválasztott sertésekből álló nyájat. 2/l,i Az Ecsedi-láp, elsősorban a Rétoldal községeiből, a nyáron vizek mellett tartott sertéseket - mivel helyben nem voltak makkos erdők - ősszel Szatmár m. hegyes területeire is elhajtották. Az Avasra, Lippó és Krassó határába, 237 Balogh István: i. m. 292. 238 Saját gyűjtésem. 239 Belényesy Márta: Lm. (Az állattartás . . .) 53-54. 240 Maksai Ferenc: A középkori Szatmár megye. (Bp., 1940.) 7. 241 Fényes Elek: i. m. (Magyar országnak . . .) IV. 263-265, 273, 280, 316-326. 242 Szirmay Antal: Szatmár vármegye fekvése, története és polgári esmérete. (Buda, 1809) I. 23, 26. 243 Varga Gyula: Adatok a szatmári területek népi állattartásához. Kézirat in: DENIA No. 266 8. 244 Szilágyi Miklós: i. m. 114. 245 Moldován Gergely. A magyarországi románok. (Bp., 1913) 141. 246 Saját gyűjtésem. 318
