A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)
Néprajz - Szabadfalvi József: Az extenzív sertéstenyésztés emlékei Magyarországon
is előfordult. 1 ' 8 Bükkmogyorósdon mind a földesurak, mind pedig a falubéli gazdák makkoltattak. Itt a korábbiakban az egész makkoltatási idényben kinn tartózkodtak, majd később csak nappalra hajtottak ki. Sátáról a Bükk-hegység szélére hajtották a sertéseket, Répáshután viszont a makkszedés volt szokásos. 179 A Bükkben távolabbi területekről is pl. Átányból falusi nyájat hajtottak makkra. 180 Az egri érsekség dél-hevesi birtokairól, Maklárról, Füzesabonyból, Szihalomból és Mezőtárkányról Bélapátfalva felé hajtottak sertés- és juhnyájakat makkra (7. kép). 181 A Sajó és Bódva völgyétől keletre, a Hernádig terjedő területen, a Csereháton is igen nagy gazdasági jelentősége volt még nemrégiben is a sertésmakkoltatásnak. A Borovszky Samu által szerkesztett Borsod megyei monográfia is megemlíti a sertések nagyarányú erdei legeltetését. 182 A 19. sz. első felében különösen Ragály és Szendrő makkos erdőit emlegetik. 183 Az élő néphagyományban is fellelhető még a sertés- és juhmakkoltatás. A Sajó és a Bódva közötti községekben, Felsőnyarádon régebben az erdőkben makkoltattak, majd később, összegyűjtötték és otthon etették fel. Sajógalgócon, Ragályon és Trizsen a helybéliek makkoltatása mellett Újtikosról a más területekről felhajtott sertésnyájak emlékét is őrzi az emlékezet. A Bódva-völgyi Szalonnán ugyancsak fogadtak az „Alföldről" (valószínűleg Borsod m. déli, sík területéről) sertéseket (7.kép). Itt még 1953-ban is makkoltattak. Abodon külön makkoskondás felügyelete mellett kb. 40 évvel ezelőtt hizlaltak makktermő erdőkben. Martonyiban az erdőben egy vagy két pásztor őrizte az állatokat, de éjszakára még két gazda is kiment a karámhoz. Az erdei szálláson a sertéseknek karám, a pásztoroknak kunyhó állt. A makkoltatás karácsony-újév között ért véget. Martonyiban a makkoltatás emlékét őrzi a makkszedés; takarmányszűk években a kukoricát makkal is pótolják. A csereháti Meszesen ugyancsak korábban a hagyományos módon folyt a makkolás, majd itt is gyűjtögetéssé és otthoni etetéssé redukálódott. Rakacaszenden egészen az 1930-as évekig foly „nagyban" a mangalica sertések és juhok makkoltatása. A község határában hatalmas cser- és tölgyerdőségek voltak. A nagyobb gazdák külön, saját maguk makkoltattak, de oda járt a kisebb gazdák nyája is. A szomszédos Galvács, Irota, Gagybátor, Királykútpuszta és Rakaca községekben is hasonlóképpen folyt a sertések és juhok makkoltatása. Rakacaszenden emlékeznek még arra, hogy a községtől északabbra eső erdőkbe, szlovák népterületről is hajtottak egykor juh- és sertésnyajakat (7. kép). Krasznokvajdán az egykori makkoltatás emlékét napjainkban is őrzi a Makkoltató határnév, és a makkgyűjtés. m A csereháti sertésmakkoltatást Bene Zsuzsa is megemlíti. 18 " 1 A sertésmakkoltatást a Zempléni hegység területén a történeti források is megőrizték. A legelső nyomok a 16. századba vezetnek vissza. 18<i Ujfalussy Gás178 Mádai Gyula: Diósgyőri adatok a közös népi gazdálkodás és birtoklás múltjához. In: Deák Gyula szerk.: Történelmi évkönyv. (Miskolc, 1965) 130. 179 Szabadfalvi József: i. m. 137. 180 Fél Edit-Hofer Tamás: Az átányi gazdálkodás ágai. Népr. Közi. VI/2 (1961) 138, 199. 181 Paládi-Kovács Attila: i. m. 51. 182 Borovszky Samu-. Borsod vármegye története a legrégibb időktől a jelenkorig. (Bp., 1909) I. 152. 183 Fényes Elek: i. m. (Magyarország geographiai szótára.) III. 275.; IV. 88. 184 L. részletesebben: Szabadfalvi József: i. m. (Juhmakkoltatás . . .) 131. kk. 185 Bene Zsuzsanna: Die Schafzucht und die Verarbeitung der Schafmilch auf dem Gebiet des Cserehát, Nordostungarn. In: Viehzucht und Hirtenleben in Ostmitteleuropa. (Bp., 1961) 562. 310
