A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)
Néprajz - Szabadfalvi József: Az extenzív sertéstenyésztés emlékei Magyarországon
pár 1599-ben panaszt tett Kassa tanácsánál, mert a város jobbágyai erdőire fegyveres támogatás mellett hajtottak sertéseket, és a makkot feletették. 187 Egy 1610-ből származó oklevél, „vidékről" Füzérre hajtott makkoló sertéseket említ. 1617-ig Telkibánya lakosai évenként egy vég gyolcsot és egy font borsot adtak a regéci várúrnak, s ennek fejében állatállományukat a hegyekben, sertéseiket makkon szabadon legeltethették. „Az erdőket, kiket annak előtte ab hominum memoria Telkibánya városa és abban levő lakosok esztendőnként egy vég gyolcs és egy font Bors Regéc várában való adások által, mind barmoknak az hegyeken való legeltetésével, sertés marháj oknak makkon való jártatásával, mind pedig barmoknak az hegyeken, erdőkön való jártatásával s mind örökké szabadon bírják és éljék." 188 1640-ben a füzéri erdők használatáról a következő határozat születik: „Mikor a makkos erdőt a füzéri úr (gróf Nádasdy Ferenc) disznai számára felszabadítják, eo factó a kovácsvágási posessor urak és lakosnemesek és az a négy falu (Kovácsvágás, Radvány, Felső- és Alsóregmec) posessorainak és sertésmarháinak szabados legyen." 189 1667-ben azonban már a kiskovácsvágásiakat eltiltották a Füzér várához tartozó erdőségek használatától. Ha ott találták „sertésmarhájukat" vagy más állataikat elhajthatták Füzérbe. 190 Zemplén megyében a 16-17. század tartós háborúi megcsökkentették a sertésállományt. Ekkor a makkos erdőket a „gácsországi" birtokosoknak adták bérbe. A makkbér az állomány l/10-e volt. így került Magyarországra a lengyel sertés. 191 Göncön a 17. század folyamán az állattenyésztés jelentéktelen, mert legelője, rétje s makkos erdője kevés volt. 1690-ben a mezőváros lakói földesúri tulajdonban levő erdőt béreltek makkoltatásra. 192 A sárospataki uradalomban, 1719-ben, mielőtt bérbe adták volna a makkos erdőket, összehívták a bérletre pályázókat és makkbecslést végeztek. 193 A sáros^ pataki uradalom saját állatait is makkoltatta, de a hóval beszorult sertéseket beszáradt gabonával, romlott búzával, korpával, néha árpával tartották tovább. 19 '' Mogyoróskának a 18. században 4, Baskónak 3 makkos erdeje van. líb Abaúj megye területén, a 19. század elején egyes években olyan nagy volt a makktermés, hogy a Szepességről is hajtottak oda sertésnyájakat. 196 Makkból a 19. század folyamán Kassa pénztárába is jelentős jövedelem folyt be. 197 Ugyancsak a múlt század folyamán a regéci és a sárospataki uradalomban is a sertéshizlalás elsősorban a makkos erdőkben folyt. Igen fontos makkoltatóhely ekkor Sátoraljaújhelyen a Longh erdő, valamint Sima határa. A makkoló nyáj mindaddig maradt a makkos erdőben, ameddig a makkot el nem fogyasz186 A Zempléni hegység községeinek sertésmakkoltatását részletesen feldolgoztam és publikáltam: Szabadfalvi József: Makkoltatás a Zempléni hegységben. Ethn. LXXIX (1968). 62-75. 187 Dorner Béla: i. m. (A sertés tenyésztése . . .) 31. 188 Tagányi Károly: i. m. I. 303. 189 Tagányi Károly: i. m. I. 496. 190 Herkely Károly: Adatok Gömör megye népi erdőgazdálkodásához. Népr. Ért. XXX (1941) 260. 191 Mailáth József: Mezőgazdaság és állattenyésztés. In: Sziklay János-Borovszky Samu szerk.: Zemplén vármegye és Sátoraljaújhely R. T. város. (Bp. é. n.) 181. 192 Iványi Béla: Gönc szabadalmas mezőváros története. (Karcag, 1926) 172, 175. 193 Herman Ottó: i. m. 235.; Herman Ottó: A magyar pásztorok nyelvkincse. (Bp., 1914) 167. 194 Ravasz János: A sárospataki uradalom gazdálkodása. (Bp., 1938) 64-65. 195 Jármay Edith: A regéci uradalom üzeme a XVIII. század első felében. Tanulmányok a magyar mezőgazdaság történetéhez I. (Bp., 1930) 20. 196 Fényes Elek: i. m. (Magyar országnak . . .) III. 8. 197 Borovszky Samu-Sziklay János szerk.: Abaúj vármegye és Kassa. (Bp., 1896) 261. 311
