A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Történelem - Kiss Sándor: A Debreceni Református Kollégium diákjai és professzorai 1849–1912

Az ország ideiglenes helytartója is tudomást szerez a debreceni eseményekről, s reményét fejezi ki, hogy szoros fegyelem és minden olyan tanulónak kizárása által, kik hasonló „durva és elvadult" viselkedést tanúsítanak, ezek megismétlődését megakadályozzák.

21 Rajkó Lajos és Sárai Szabó Antal ügyében a hadi törvényszék meghozta az ítéletet. Szabó Antalt a vizsgálati fogság be nem számításával 5 hónapi vasban, s hetenként 2 napi böjttel - kenyéren és vízen - eltöltendő fogságra, Rajkót pedig a vizsgálati fogság be nem számításával 8 heti fogságra ítélte. A 3-ik Hadtest Parancsnokság megerősítette az ítéletet, de kegyelem útján Rajkóét 4 heti. Szabó Antalét 3 hónapi vas nélküli fogságra enyhítette. Az ítéletet megküldik a Kollégium igazgatóságának az ifjúság előtt való kihirdetés végett.

22 Szabó Antal, amikor kiszabadul a börtönből a Főiskolába való visszavételéért folyamodik. Mivel az iskolai rendkívüli törvények 2. §-a alapján az iskolai felső törvényszék tiltotta ki, és ennek folytán erkölcsből kettest kapott, kérésének teljesítése a tanárkar hatáskörén kívül esett. A kettes volt a legrosszabb jegy. A tanári kar azonban Sárai Szabó kérését azzal az indoklással, hogy Sárai Szabó előző iskolai élete a legkisebb rendetlenséggel sincs megbélyegezve, másrészt az elkövetett bűntettel az elszenvedett büntetés és tanulói pályájának megszakítása egyenlő arányban van, a püspök és az egyházkerületi elnök jó indulatába ajánlja, minthogy annak teljesítése az ő hatáskörükbe tartozik. Sárai Szabó felvétele ügyében az egyházkerületi elnökség a felelősséget nem vállalta. A tanári kar kijelenti, hogy miután Sárai Szabót az egyházkerületi elnökség nem ismeri, így az ő felvétele kizárólag a tanári kar ajánlása alapján történik, az ajánlásért pedig a tanárkar a felelősséget vállalja.

23 A tanári kart újabb aggodalomba ejti a csendőrség által három diákon esett sérelem. Oláh János, Földi Károly és Fülöp Mihály karácsonyi legációból (ünnepi követségből) hazafelé igyekeztek. Karcagon azonban a csendőrség letartóztatta őket, és vasra verve visszavitette Kisújszállásra. Kisújszálláson bezárták a három ifjút és a lelkész közbenjárására sem engedték el, csak a kisújszállási főbíró és két jegyző kérésére bocsátották szabadon a diákokat. A tanári kar fél, hogy ez az ifjúság részéről a csendőrséggel és katonasággal szemben egy újabb támadást fog kirobbantani, azért sürgősen összehívják a tanulóifjúságot és felolvassák előttük az iskolai törvénynek a körülményeknek megfelelően újonnan alkotott következő szakaszát: „Tanulóknak, kik még életkoruknál fogva is jobbára, de tanulói helyzetüknél fogva mindnyájan önállás nélküli személyek, a rajtuk iskola körén kívül esett akár valódi, akár csak állítólagos sérelemnek orvoslását saját keresetük alatt nem lehet eszközölniök. Hanem az ily sérelem szenvedettek ez iránti panaszukat közvetlen felügyelőiknek, a főiskolai tanárkarnak, legközelebb pedig a Főiskola igazgató-tanárának bejelenteni kötelesek." A főiskola igazgatója intette a főiskolai ifjúságot a törvény pontos megtartására.

24 A milánói 1853. februári forradalom előzményének tekinthetjük a milánói diákok előző évi forradalmi megmozdulását. A „zavarokban" való részvételükért két diákot az osztrák birodalom minden nyilvános intézetéből kirekesz21 Ua. 1850/51. 228. sz. 22 Ua. 1850/51. 151. sz. 23 Ua. 1850/51. 208., 1851/52. 110., 128., 130. sz. 24 Ua. 1851/52. 120., 122. sz. 252