A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Régészet, Ókortudomány - Csorba Csaba: Posta Béla kolozsvári régészeti iskolája és a „Dolgozatok”

Sokkal többet tudhatunk meg a képzett régész, Roska Márton, által az ő szokásos alaposságával föltárt vajdahunyadi Árpád-kori temetőről.

1/i6 Az ő temetőtérképe 54 sír feltüntetésével már sokkal inkább tükrözi a való helyzetet, mint Szászé. A sírok leírásán túl próbálta magyarázni a jelenségeket, kimutatni a társadalmi, családi tényezőket: „. . . jeltelen sírokkal van dolgunk - írja -, melyeknél könnyen megesett, hogy az időben egymásután ásott sírok nem kerültek pontosan egyvonalba. A napjainkban folyó temetkezéseknél bármerre is megfigyelhetjük, hogy a családtagok egymás mellé kerülnek. Ilyen jelenséggel találkozunk ennél az Árpád-kori temetőnél is. A sírok csoportonként különülnek el, ha mindjárt nem is lehet az egyes csoportok között élesen megvonni a határt minden esetben, ami természetes is, mert hiszen ha két egymás mellé temetkező családban nagy volt a halandóság, hamar egymás mellé kerültek elhunyt tagjaik sírjai. Ez a csoportonként való elkülönülés tehát családi temetkező helyekre enged következtetni.. . bizonyítja . . . hogy egy-egy csoport feltűnően szegény mellékletekben, míg egy másik viszont gazdag. A mellékletekben való szegénység vagy gazdagság természetesen az egyes csoportok összes sírjainál érvényesül."

147 Helyesen látta azt is, hogy a sírok mélységéből nem vonhatunk le kronológiai következtetéseket.

1

'

18 Az érmek alapján a temetőt az 1000-1074-ig tartó időszakra tette.

1

''

9 A honfoglalók erdélyi megtelepedésének tisztázására, a magyar kutatásban csak napjainkban megvalósuló, újszerű módszert javasolt: „Az ezutáni kutatások feladata lesz azoknak a bizonyítékoknak a felszínre hozatala, amelyek lépésről lépésre mutatják a foglalás menetét s annak idejét. A feladatot megkönnyíti a telepítések ismerete, s meg különösen az erdélyi összes határnevek felgyűjtése, melyek a községnevek mellett elsőrangú fontossággal bírnak."

150 A várfalvai 57 sírós temető föltárása is Roska nevéhez fűződik.

151 Itt is megpróbálkozott a sírcsoportok elkülönítésével, bár inkább a hajkarikák kérdésével foglalkozott, összegyűjtve azok eredetére stb. vonatkozó nézeteket. Az érmek alapján ezt a temetőt is a XI. századra keltezhette. Megfigyelte, hogy a mellékletek között fegyver soha nem fordult elő, hanem zömmel ékszereket talált, eszközöket is alig.

1

'

2 Általában gondos, éles szemre valló megfigyeléseket találunk Roskának ebben a közleményében is. Az a feltételezése ugyan már erősen vitatható és elhamarkodott, hogy valamiféle gyepű-őr temetőről volna szó.

lü,! 2. XIV-XVIII. századi emlékanyag: Ezt a korszakot tárgyalják Posta Béiának a „Dolgozatok"-ban megjelent legnagyobb fontosságú tanulmányai. Alapvető jelentőségű a gyulafehérvári székesegyház sírjairól közölt munkája.

1

''' A XVI-XVTII. századi viselettörténetünk szempontjából felbecsülhetetlen tudományos értékeket sikerült itt megmenteni és az a valóban komplex módszer, amellyel Posta Béla az anyagot földolgozta, megmutatta, hogy a régészet nálunk még ilyen - viszonylag késői - korszakokban is nélkülözhetetlen a múlt megismerésében. 146 Roska 1913/6. 166-190. Kővári 1911. 312-313. közli a temető három sírját már. 147 Roska 1913/6. 169. 148 Roska uo. 180. 149 Roska uo. 181. 150 Roska uo. 190. 151 Roska 1914/4. 125-168. korábban Jósika 1914. 121-122. talált itt sírokat. 152 Roska 1913/6. 147. 153 Roska uo. 167. 154 Posta 1917. 1-155. 138