A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)
Régészet, Ókortudomány - Csorba Csaba: Posta Béla kolozsvári régészeti iskolája és a „Dolgozatok”
Sajnos - méltatlanul - ezt a művét is a feledés homálya borítja. 155 Pedig ruha-, lábbeli-rekonstrukciói és szövetminta-szerkesztései stb. nemcsak abban az időben voltak egyedülállók, hanem a jelen kritikája sem találhat bennük kivetni valót. Összesen 39 sírt tártak föl a székesegyházban - részben Roska Márton és Kovács István vezetésével. Az elkerült két szablya feldolgozása klasszikus példája Posta Béla szerkesztéses módszerének. Abból indult ugyanis ki, hogy egyes ötvösművek, ill. jelen esetben kardok bonyolult, görbülő formái nem a pillanat szeszélyének teremtményei, hanem van egy körzővel gondosan megszerkesztett alaptípus, amelynek formai kivitele terjed el a gyakorlatban - természetesen nem végzik el a bizonyos szerkesztést minden készülő pengénél egy típuson belül. Másik felismerése az, hogy mivel Erdély a XVIXVII. században - de már korábban is - a Kelet és Nyugat ütközőpontján feküdt, tehát az életben és az ezzel járó művészetben és iparművességben is keveredhettek a két terület egyes jegyei. A nyugati iskolázottságú magyar régészettel és művészettörténettel szemben ő és Nagy Géza figyelt fel először a keleti formák jelentőségére, kapcsolatára a magyar anyaggal és sok - addig megmagyarázhatatlan - tényre talált így magyarázatot a keleti párhuzamok segítségével. Az egyik szablya megszerkesztéséhez használt körök adatait összevetette az egyes szóbajöhető keleti mértékegységekkel és megállapította, hogy „. . . a számadatokból a legnagyobb pontossággal az tűnik ki, hogy a szóban forgó gyulafehérvári szablyapenge szerkesztésénél felhasznált köröknek sugarai az aleppói piknek azon fajtájára vonatkozó adatokkal egyeznek, amely fajtának a hosszúságát 0,68 m-ben állapították meg . . ." 156 Kísérletei korántsem voltak egyoldalúak. Elvégezte a nyugati mértékekkel való egybevetést is mindig s a két eredmény egybevetésével vonta le következtetéseit. A 14. sír szablyájánál pl. a nyugati szerkesztési módot tudta igazolni. 157 Nemcsak a szablya pengéjét figyelte elszigetelten, hanem rekonstruálta magának a fegyvernek a viselését is a 6. sír adatai alapján. 158 Síremlékek ábrázolásai, címerképek, írásos adatok, analógiák segítségével egy - a 4. sírból előkerült - saru maradványaiból eredeti formáját is valószínűsíteni tudta. 159 A ruharészletekből komplex módszerrel szabómesteri pontossággal határozta meg egyes ruhák szabásmintáit és rekonstruálta egyes szövetek mintakincsét. Mindezekből látható, hogy Posta Béla feldolgozása két évszázad iparművészeti, fegyver- és ruhatörténeti emlékeinek meghatározása és értékelése szempontjából mintegy a kézikönyv szerepét tölthetné be, nemcsak az általa közölt leletanyag jellege, hanem módszertani eljárásai miatt is. A régi hímzések vizsgálatának új, az anyagot, a motívumokat és a készítési módot együttesen kutató módszerei is Posta Béla nevéhez fűződnek. 160 Az erdélyi keleti mintakincs meghatározása szempontjából és Postáéhoz hasonló módszertani elvei miatt említésre érdemes Csermelyi Sándor három erdélyi imaszőnyeget feldolgozó tanulmánya is. 161 155 Például egy nemrég megjelent, XVT-XVTI. századi magyar viseletformákkal foglalkozó tanulmány (V. Ember 1966/67. 205-223.) még említésre sem méltatja eredményeit. 156 Posta 1917. 12. 157 Posta uo. 90. 158 Posta uo. 58. 159 Posta uo. 24. 160 Posta 1914/2. 194-216. 161 Csermelyi 1914. 458-465. 139
