A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)
Régészet, Ókortudomány - Csorba Csaba: Posta Béla kolozsvári régészeti iskolája és a „Dolgozatok”
Típusok szerint közölte az urnák profilrajzait. Pontosan megfigyelte a temetkezés módját és kereste más kelta anyaggal az azonosságokat. Gondosságára vall, hogy felfigyelt arra is, minden sírban van állatcsont, ott is, ahol edényt vagy fémtárgyat nem tettek a hamvak mellé. Nem elégedett meg az egyszerű leletközléssel, túllépett a hagyományos régészeti módszereken és a keltákra vonatkozó írásos és régészeti forrásokat megpróbálta összehangolni. 108 Meg kell említenünk még néhány - a fentiekhez szorosan nem kapcsolódó őskori kutatást. Ezek közé sorolható Roska Márton galíciai halomásatása stb., melyet fentiekben ismertetett módszerével végzett. 109 Nem hagyhatók figyelmen kívül a magyarországi zsinegdíszes agyagművességről írott rövid tanulmányai sem, amelyekből rendszerező, tipológiai módszere figyelhető meg. 110 Két gyűjtemény őskori anyagáról is készült feldolgozás. Egyrészt Posta Béla írta le a Kilényi Hugó-íéle tárgyakat. 111 A másik a Torma Zsófia-gyűjtemény rendszerezése és feldolgozása volt, amely ugyan csak később jelent meg. 112 A Posta Béla vezette kutatások tették lehetővé, hogy Roska Márton erdélyi régészeti repertóriuma olyan gazdag és jelentős részben ma is használható anyagot közölhessen. 113 b) Ókor Az erdélyi római kori kutatások döntő többségét korszakunkban Buday Árpád végezte. Ö sokkal inkább egy korszak vizsgálatához kapcsolódó régész volt, mint Roska Márton vagy Kovács István. Életművét Banner János professzor szavaival az alábbiakban summázhatjuk: „Posta Béla irányította őt a régiségtudomány hajlamainak megfelelő területére: a római felirattanra és a provinciális római régészetre, amely téren sok maradandót alkotott . . ," 114 Egyéni tragikuma, hogy 1919. után Szegedre, olyan helyre került, ahol római anyagot nem találhatott. De ott sem csüggedt, hanem Posta Béla szellemében a kolozsvárihoz hasonló címmel folyóiratot indított és olyan régészeti iskolát, ill. tudományos életet szervezett, amely méltó volt a Posta Béla-íéle erdélyi hagyományokhoz. A római provinciális anyag taglalása előtt néhány egyéb ókori kérdést tárgyaló tanulmányt is meg kell említenünk. Elsősorban Posta Béla két, módszertani szempontból nagyon tanulságos cikke figyelemre méltó. Egyikben egy régiséggyűjteményből állítólag Kiscsür lelőhellyel a múzeumba került bronzdíszítményeket széles európai kitekintéssel kísérelt meg meghatározni. Rendkívül nagy képanyag alapján dolgozott, a részleteket alapos elemző rajzokkal közelítette meg és fáradhatatlanul kutatta a párhuzamokat. 110 108 Kovács uo. 54-56. 109 Roska 1919/2. 1-26. 110 Roska 1914/3. 418-433. és Roska 1915/5. 1-16. 111 Posta 1918. 109-164. (voltak benne római, keleti stb. régiségek is). 112 Roska 1941/1. Posta, mivel a gyűjtemény tárgyait egyenlőre nem látta hitelesíthetőnek, ellenezte kiadását, mert egy pusztán tipológiai alapon rendezett tárgycsoport közzétételére nem akart pénzt áldozni az amúgy is szerény keretekből. Lásd Posta 1910/3. 435. 113 Roska 1941/2. 114 Banner 1937. 172. 115 Posta 1916/1. 1-50. 133
