A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Régészet, Ókortudomány - Csorba Csaba: Posta Béla kolozsvári régészeti iskolája és a „Dolgozatok”

gében korát is helyesen állapította meg azzal, hogy a neolitikum és a bronzkor közti átmenetnek tartotta.

100 A bronzkorból a mezőbándi telep maradványai

101 és az Erdély területén kívüli pécskai

102 Roska-íéle - fentebb már említett - ásatás növelte a múzeum anyagát. Az előbbi feltárásnak az adta egyrészt a jelentőségét, hogy itt kerültek elő a Mezőségről az első - rendszeres ásatásból származó - leletek. Másrészt módszertani szempontból kell kiemelnünk azt, hogy a népvándorláskori temetőt ásó Kovács István nem hagyta figyelmen kívül a korábbi kultúrák megtelepedésére valló nyomokat sem, sőt ezeket összesített térképén jelölte, a leleteket közölte, megfigyeléseit gondosan leírta. Ez a helyes ásatási szemlélet minden bizonnyal Posta Béla hatásának eredménye. Kovács István feldolgozása ebből a szempontból még több mai kutatót is megszégyeníthet módszerességével. A pécskai „tanásatáson" Roska ásatási elvei és gyakorlata maradéktalanul megfigyelhető. „Tekintet nélkül... a vastagságra vagy vékonyságra, az lebegett szemem előtt - írja -, hogy a lehámozás rendjén minden egyes réteg tartalma szigorúan külön kezeltessék . . ."

103 „Fokozatos fejlődést vizsgálunk - folytatja gondolatát -, s e fejlődés helyes megállapításának szempontjából csakis arra lehetünk utalva, hogy az egyes nívókat, melyek határvonalát mindig a lakáshely, tűzhely és tüzelési nyomok határozzák meg, a lehető legszigorúbban fixáljuk s tartalmukat külön-külön kezeljük . . ."

m Tizenhat csoportot különített el Roska, az anyag jelentős részét fényképeken, ill. rajzban közölte, a főbb típusokat gondosan leírta. Minden egyes rétegről külön alaprajzot is készített a telepjelenségek pontos jelölésével s mindezeket metszeteken is ábrázolta. A leletanyagot a korai bronzkorra keltezte. A vaskorból, a kelta időszakból feldolgozott lelőhelyek száma jóval nagyobb, mint az előző időszakokból származóké. Roska Márton tanulmányai mellett Kovács István munkái tisztáztak itt egyes kérdéseket. De pusztán ezek alapján - ugyanis kis, leletmentésszerű ásatásokról van szó - a szkíták

105 és a kelták

100 körüli időszakokról nem adható összefüggő kép. Az apahidai kelta temetőt Kovács István mintaszerűen tárta föl és korában példátlan alapossággal közölte az előkerült leleteket. Sírbontási technikáját a leghelyesebb, ha saját szavaival mutatjuk be: „.. . A sírok kibontásánál eredeti fekvésben hagytuk a mellékleteket mindaddig, amíg a sírt teljesen kibontottuk s a szükséges mérteket felvettük. Mintegy a fényképet pótolandó, az egy sírban talált tárgyak viszonylagos helyzetének könnyebb áttekinthetése végett, minden sírnál (kiemelés tőlem - Cs. Cs.) külön adjuk azoknak felülről való nézetét. . ."

107 100 Kovács 1913/1. 1-12. Az eneolitba sorolhatók még a dömsödi bögrék, lásd Roska 1914/2. 101 Kovács 1913/2. 268-276. 102 Roska 1912/2. 1-58. 103 Roska uo. 3. 104 Roska uo. 6. 105 Szkíták: Piski - Roska 1913/5. 233-243. Nagyenyed - Roska 1914/2a. 13-14. Marosvásárhely - Kovács 1915. 231-269. 106 Kelták: Mezőbánd - Kovács 1913/2. 277-278. Balsa (szórvány) - Roska 1915/. 18-45. Apahida (a legjelentősebb kelta temető, amelyet ebben az időben Erdélyben föltártak. - Kovács 1911/1. 1-56. 107 Kovács 1911/1. 20. 132