A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

É. Kiss Sándor: Hajdúhadház helynevei II. Külsőségi elnevezések

E. Kiss Sándor Hajdúhadház helynevei II. Külsőségi elnevezések A mezei gazdálkodás napjainkban forradalmi átalakuláson megy át. A modern technika és tudomány bevonul a földművelésbe, állattenyésztésbe és kertészetbe. Megváltoznak a tulajdonviszonyok, megváltozik az ember és a táj kapcsolata. Családok, amelyek emberemlékezet óta tanyán laktak, faluba, városba költöznek. Családok, amelyek nemzedékről nemzedékre földműveléssel, állattenyésztéssel foglalkoztak, az iparban és az élet más területein találnak élethivatást és új foglalkozást. Akik továbbra is a mezőgazdaságban dolgoznak, azoknak is megváltozik hagyományos életmódjuk. Megszűnnek és megváltoznak azok a viszonyok és állapotok, amelyek a határnévadás alapjául szolgáltak, és maguk után vonják e helynevek pusztulását. Sürgős feladat tehát összegyűjtésük. Ezek a helynevek nemcsak nyelvi értékek hordozói, hanem a város és határa múltjának dokumentumai is. Letűnt családok nevét tartják fenn és örökítik, népünk régebbi életmódjának megismeréséhez segítenek, elmúlt eseményekre emlékeztetnek, a táj korábbi állapotának tanúi. Szívesen végeztem és végzem ezt a munkát. Örömömet leltem benne, mert Hadház és határa nekem nemcsak a gyűjtés helye, nemcsak térképe, hanem szűkebb hazám. Itt születtem, itt nőttem fel, itt van minden rokonom apai és anyai ágon egyaránt. A nagy-, déd- és ükszülők és még távolabbi ősök révén rokonságban vagyok itt szinte mindenkivel. Nagyon sok embert ismerek Hadházon, és engem is sokan ismernek. Ismerem Hadház határát. Sokszor bejártam dűlőit, laposait, rétjeit, hegyeit, erdőit. Tudom, melyik darab föld, melyik tanya kié volt, tudom, hogyan éltek és élnek itt az emberek. Minden név, amelyet a gyűjtés során feljegyeztem, ismerős eseményeket, ismerős embereket és családokat idéz fel. Az a sokfajta kapcsolat, személyes élmény, amely e tájhoz és lakóihoz fűz, érdekessé, széppé, izgalmassá tette ezt a munkát. Bepillanthattam abba is, hogyan lettek gazdagok a gazdagok, és milyen volt a nehéz sorsú szegény ember élete. Arról is beszélnek ezek a nevek, hogyan tette termővé városunk dolgos népe ezt a földet, hogyan teremtett virágzó szőlőés kertkultúrát a szinte sivatagi homokon. Gyűjtésem és vizsgálódásaim Hajdúhadház 1953 előtti, tehát Hajdúvid község újraalakulását megelőző 24 000 holdas határára terjednek ki. 1953-ban ugyanis Hajdúvid község poraiból újjáéledt. Ekkor a hadházi határból nemcsak a volt vidi részeket, a volt vidi praediumot, a böszörmény—dorogi kövesúttól nyugatra eső területeket csatolták Vidluez, hanem Hadház határának az újfehértói úttól nyugatra eső részeit is: Cégényt, a Nyárfák laposát, a Cakótót, a Feketehegyi és a 429