A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

É. Kiss Sándor: Hajdúhadház helynevei II. Külsőségi elnevezések

Nyergesi járásokat, amelyek mindig Hadház határához tartoztak, amelyek 350 éven át a hadháziak szállásbirtokai voltak. Ugyanakkor Böszörmény és Nánás szinte teljes egészében megtartotta vidi földjeit, pedig az előbbi 5888, az utóbbi 3440, Hadház pedig csak 3025 holddal részesült az egykori Vid falu határából. Hadház helynevei között felsorolom a mai Böszörményi erdő Peres nevű részének neveit is, mert ez 1767-ig Hadház birtoka volt. Lásd a Peres c. szócikket! A Függelékben ismertetek néhány nevet, amelyek bár más, szomszédos községek közigaztási területén levő földrajzi helyeket jelölnek, mégis hadházi nevek, mert az általuk megnevezett helyek évszázadok óta Hadház városának és lakosságának a birtokai. Gyűjtőmunkámban sok segítséget kaptam Varga Imrétől, az Állami Erdészet vezetőjétől, Enyedi József főkönyvelőtől és Sípos Sándor kocsistól a Cserére és Nagyerdőre vonatkozólag. Dancsi László és Ungvári Gábor a vidi, Tóth Lajos a feketeföldi, Lábán Kiss Sándor a mezei, Csibi László apallagi nevek felkutatásában volt segítségemre. Legtöbb segítséget édesapámtól, E. Kiss Józseftől kaptam, aki 89 éve birtokában nemcsak személyes élményeit és ismereteit mondotta el, hanem azokat is, amelyeket nagyapjától, az öreg E. Kiss Bálinttól hallott, aki 1822-ben született, tanúja és részese volt a szabadságharcnak, az „abszurdum világnak", a kiegyezés korának, egészen 1910-ben bekövetkezett haláláig. A személyes tapasztalatok és emlékek általa mintegy 150 évre nyúlnak vissza. Rendkívül becses anyaghoz jutottam a Megyei Levéltár Hadházra vonatkozó irataiban a XVII. sz. végétől a múlt század végéig. Tanácsi jegyzőkönyvek, bírósági iratok, adás-vételi szerződések, határbejárási jegyzőkönyvek, határperek iratai, régi földmérési és kataszteri térképek és a tagosítási iratok sok értékes nevet megőriztek. Segítségükkel bebizonyosodott, hogy egyes földrajzi nevek milyen szívósak, 200 év óta is milyen frissen élnek, mások viszont 50—60 év alatt nyomtalanul eltűntek. Értékes névanyaghoz jutottam a Hadtörténeti Intézet térképeinek tanulmányozásakor is. A szócikkek elkészítésekor a következőképpen jártam el: először adom a név köznyelvi formáját, ha eltér az ejtés az írott alaktól, első előforduláskor fonetikusan is leírom. Ha a változás ó>ú, ő>ü, é>í, tehát a köznyelvi alakkal való szembenállás ó : ú, ő : ü, é : í, jelölöm. Feltüntetem a mássalhangzókiesést, az ekkor fellépő nazalizációt, a mássalhangzórövidülést, a teljes hasonulást és geminálódást. Nem jelölöm az ó>óu, ő>őü és é>éi változást, mert minden köznyelvi ő, ő és é hangot óu, őü, éi kettőshangzónak mondanak, amelyben nem az ó>u, o>ü, é>í változás érvényesül. Nem jelölöm továbbá a két szomszédos magánhangzó közt a félhangzó j-t és a részleges hasonulást (zöngésedést, zöngétlenedést, a képzés helye szerint való hasonulást) sem, mert ez Hadházon is úgy jelentkezik, mint a köznyelvben. Jelzem a szó tövét, illetve töveit és hely viszonyragját. Ez utóbbi azért is lényeges, mert a hely viszonyragoknak jelentésmegkülönböztető szerepe is lehet. Pl. a dűlő szavunk -re, -n, -ről ragokkal dülőutat, járódülőt jelent, -be, -ben, -bői ragokkal pedig dülőföldet, nagyjából párhuzamos dülőutakkal határolt földterületet. Hegyet jelentő szavaink vonzata -ről, en- re-. Ugyanaz anév nemcsak a hegyet, hanem a körülötte elterülő földeket is jelentheti, és ekkor már -bői -ben, -be a vonzata. Pl: 'A Nyergesre (Nyergeshegyre) nehéz teherrel felkapaszkodni', de, 'A múlt héten a Nyergesben szántottunk' (a Nyerges körüli földeken). Ha szükséges, közlöm a név jelentését, a név jelölte objektum topográfiáját, 430