A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Dankó Imre: Két homoki hajdúváros népi építkezése

földsánccal, amin fakerítés állott. A városból négy kapu vezetett ki. Ezeket gondosan őrizték, az őrök a kapuk mellett álló kapus-házakban vigyáztak. Mind az árok, mind a kapuk emléke ma már csak helynévként él az emlékezetben.

28 Az árkon kívül terültek el az ólaskertek, ahol a férfiak felügyeletével és részvételével folyt a gazdasági munka. Itt álltak a kazlak, itt építették meg a gabona tárolására szolgáló vermeket.

29 Nagy Sándor érdekesen tűzbiztonsági szempontból is jelentősnek mondja az effajta kéttelkes települést, mert az inkább éghető anyagok a városon kívül, a kertségekben álltak. Itt voltak az igás állatok, a szolgáló lovak is. Ez a települési forma mindenben megfelelt a XVI—

XVII. századi itteni gazdasági, politikai, társadalmi és hadi, valamint kulturális körülményeinek. Magából a települési viszonyokból következtethetünk a gazdasági berendezkedésre, a település munkamegosztására, a lakosság életmódjára — úgy, ahogy azt Hofer Tamás a kertes településekről írt tanulmányában kifejtette.

30 A XVIII. század végére egyrészt a természetes szaporulat, másrészt a beköltözés révén erőteljesen megnőtt a lakosság száma. Ezzel a folyamattal párhuzamosan a hadakozásokkal teli időszak is bevégződött; értelmetlenné vált a település hadi rendje, szükségtelenné az erődített települési forma. A szaporodó lakosság az árkot betömte, a földhányást eltüntette, a kerítést lebontotta és a kertséget fokozatosan betelepítette. Az eredeti hajdú-erődtelepülés emlékét mára már csak a telep alaprajza, néhány elnevezés, valamint az egykori kertség területén szeszélyesen kanyargó utcák, közök, sikátorok nem egyszer zsákutcába (zug) torkolló szövevénye mutatja.

31 Ugyanis itt is, mint minden más hajdúvárosban, az történt, hogy bent a város területén, az árokkal körülvett területen a terület szűkössége, a kertségekben pedig a viszonylagos területbőség, valamint biztonsági okok következtében nem kerítkeztek. Az utcák, illetve a kerítések jóval később, csak a XVIII. század végén alakultak ki. Érdemes itt megemlíteni, hogy Hadházon 1793-ban az építkezésekhez „vigyázókat" rendelt a tanács, s hogy ugyanekkor rendezték az utcákat is.

32 A további gazdasági-társadalmi fejlődést az mutatja leginkább, hogy Hadház kicsinysége és nem utolsósorban szegénysége miatt 1892-ben elveszítette városi rangját (1876-ban, a Hajdúkerület megszűntével alakult Hajdú vármegyében rendezeti tanácsú város lett) és csak hosszas küzdelem után, 1924-ben \ált ismét — rövid időre — rendezett tanácsú várossá. Ma ismét nagyközség. Hajdúhadház településével Györffy István foglalkozott a kertes településekkel kapcsolatos kutatásai során.

33 Koppányi Olga szakdolgozata általánosító összefoglalás és javarészl Nagy Sándor leírásaira, adataira támaszkodik.

51 Madház települési viszonyainak jobb megismerése szempontjából is köszönettel fogadhatjuk E. Kiss Sándor többször idézett helynévtanulmányát, amely a jó helyismereten keresztül, az egyes helynevek eredetének keresésénél számos településtörténeti adatot is szolgáltat.

33 Településtörténetileg is fontos adatai a következők: beszél 28 Uo. 501. és 513—14. 29 Nagy S. i. m. 103—04. 30 Hofer Tamás: A magyar kertes települések elterjedésének és típusainak kérdéséhez. Műveltség és Hagyomány I—

II (Debrecen, 1960) 343. 31 Ё. Kiss S. i. m. számos adata. 32 Nagy S. i. m. 100. 33 Györffy István: Az r.lföldi kertes városok. 1. Hajdúszoboszló települése és 2. Hajdúböszörmény települése. In: Magyar nép — magyar föld i. m. 153—215. Mindkét tanulmány több hadházi utalással. 34 Koppányi Olga: Hajdúhadház településföldrajza. (Debrecen, 1947) 33. — Kézirat a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Földrajzi Intézetében. 35 Vö. E. Kiss S. i. m. több adatával. 260