A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

M. Nepper Ibolya: Megjegyzések a Körös csoport eszközkészletének vizsgálatához

elsősorban is az agyagkanalak. Egyetlen ép példány van és néhány hiányos — ezek merítőedényszerű darabok, Kotacpart Vata tanyáról kerültek elő — de 1944 óta még ilyeneket sem sikerült lelni. Funkciójukat sem Banner sem Kutzián nem magyarázta. Ez a kérdés — mint majd látjuk a csontkanalakét is — ma is megoldatlanul áll. Sejtésünk szerint semmiképpen sem mindennapi, gazdálkodási-használati funkciót tölthettek be, hiszen akkor jóval nagyobb számban kellett volna a telepeken fennmaradniuk. Talán valamilyen rituális, primitív gyógyászati eljárás eszközei voltak. Az etnológia ilyen jellegű párhuzamosításokra azonban nem ad példát. Szólnunk kell még az egyéb agyageszközök sorában a Kutzián által is orsó pörgettyűknek nevezett tárgyakról. Ezek a neolitikumban általánosan elterjedtek, anyagunkban 18 db tárgyat lehet idevonni. Bizonyos, hogy a kezdetleges szövés-fonás munkaeszközei, éppúgy mint a három db szövőszéknehezék is. Természetesen lehetséges, hogy a hálósúlyok név alatt számontartott agyagtárgyak egy része még ide tartozik, aminek lehetőségét Banner János fel is vetette.

52 Az agyageszközök között számontartunk még néhány agyaggolyót, agyagbunkót és egy kimondottan horogalakú tárgyat. Ezek használati funkciójára semmilyen feltételezés nincs. Viszont a szentesi múzeum anyagában 12 db agyagtárgy ténylegesen tüzikutyaként van beleltározva s mindenesetre azoknak figyelembevételével, melyeket a nehezékek funkcionális értelmezésénél elmondottunk, feltételezhető, hogy a Kőrös telepek agyageszközei között, éppen a tűzhelyeknél talált agyagtárgyak közül ilyenek is vannak. 3.1. — A kultúra eszközkészletének harmadik, utolsó csoportjába azokat a tárgyakat osztottuk, melyek csontból készültek. A Kőrös-csoport csont emlékanyaga feltűnően nagyszámú. Különösen kiemelkedik számszerűségében az árak, lyukasztók csoportja. Az átnézett anyagból 135 db-ot vonhatunk ide. Ezek különböző hosszúságú, különböző átmérőjű hasított és csiszolt darabok. A csoport embere igen magas szinten értett a csonteszközök készítéséhez, egyes munkált darabok bizonyítják, hogy a csontot fűrészelte is. A csiszolás mellett a darabokon többször bekarcolást, fúrást is találunk. Az elejtett vagy elhullott állatok csontjait kis munkálással mint fúrókat, vésőket, kaparókat használta fel. Vannak finoman hegyezett és csiszolt darabok is, melyeket feltehetően karcolótűként és tűként használhattak. Vannak kanálszerű és lapos csontsimítók is, és nagy számmal ilyen példányok töredékei. Ezeket, valamint az ép és töredékes állapotban előkerült csontkéseket nyilvánvalóan a bőrök, inak megmunkálásánál, feldolgozásának használták. Egyelőre megoldhatatlan problémát adnak viszont azok a sokszor erős használat nyomát mutató kimondottan kanálformájú eszközök, melyek jellemzően a Körös csoport hagyatékához tartoznak —bár csontkanálszerűségek előfordulnak más neolitikus kultúrákban is (1. Vinca A) v.o. Ószentiván VIII). Az átnézett anyagban több mint tíz ilyen darabot láttunk. Sem Banner sem Kutzián funkciójukra magyarázatot nem adnak. Sejtésünk ugyanaz, amit az agyagkanalaknál elmondottunk. Ezeket is valamilyen — talán rituális-mágikus — primitív gyógyászat eszközeinek tekinthetjük. Ugyanis ezek a csontkanalak igen élesre vannak koptatva. Nem szolgálták a mai kanál étkezésnél betöltött funkcióját, hiszen erre a csoport emberének rendelkezésére állott a tömérdek kagylóhéj, amire az etnológia kitűnő párhuzamokat is ad. A nagyszámú munkálás nyomát viselő csontdarabon kívül említsük itt meg az általunk is átnézett anyagból a 17 db agancsfoglalatot ill. agancskapát, hiszen ezeknek fontos szerepe volt. A kőbaltáknál ugyanis említettük s a nagyobb pengéknél, hogy jelentős részüket nyélbe, szárra foglalták, kötötték. Az erre a célra 52 Banner J. uo. 89