A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)
Ötvös János: Adatok a Hortobágy bogárfaunájához
1. A Tisza balpartján északon és nyugaton a Tiszáig, délen Püspökladány—Karcag vonalától a Sárrétig, keleten a Nyírség széléig terjedő, mintegy 900 000 kat. hold nagyságú területet Hortobágy névvel jelöli a földrajztudomány. A vidék földrajzilag és tájképileg valóban egy összefüggő egységet alkot. Ez a terület a tágabb értelmű Hortobágy, melynek nagy része ma már mezőgazdasági művelés alatt áll. A Hortobágy névnek azonban van egy szűkebb értelmű jelentése is, mely a hasonló nevű folyó két partján elterülő, még ma is érintetlen pusztai részt jelenti. Mi ezt az érintetlen pusztát, vagyis Máta, Ohat, Angyalháza, Zám, Kunmadaras és Nagyiván határa közti területet, ennek bogárfaunáját tanulmányoztuk — erről a területről származnak madárbegy tartalmaink is. A gyűjtőtér ilyen megjelölésére és elhatárolására egy megfigyelés késztetett bennünket; ugyanis a szűkebb értelmű Hortobággyal határos tiszacsegei, polgári, hajdúnánási, szoboszlói stb. mezőgazdasági művelés alatt álló részek bogárfaunája más mint az érintetlen és még ma is csak legeltetésre használt Hortobágyé. Ez a terület a Köppen-féle klímatérkép szerint a Dbfx klímatípusba tartozik 5 , vagyis a Hortobágy hazánk legszárazabb területei közé sorozandó; évi csapadéka 500 mm körüli. Klimatológusaink kimutatták 6 , geobotanikusaink közül is sokan igazolták, hogy az Alföld klímája (benne a Hortobágyé is) átmeneti klíma, semihumid jellegű, mint az erdős sztyeppéké, amelynek vegetáció övébe tartozik. Ilyen klímában az élővilág arculatának kialakulásában az edafikus tényezők játszottak jelentősebb szerepet. Területünk talaja javarészben kötött agyagos, szikes. A szikes talajokat kémiai alapon többen is osztályozták 7 ; ezt az osztályozást a botanikusok némileg módosították 8 , mivel a kémiai alapon való osztályozás sok esetben nem egyezik a vegetációval, amely biztosabban és szemmel is láthatóan jelzi a talaj minden tulajdonságát. A vegetáció alapján a következő osztályozást adhatjuk területünkről: I. osztályú talaj Lolium perenne-Cynodon dactylon-Poa pratensis-angustifolia társulással, II. osztályú talaj Achilleo-Festucetum pseudovinae, III. osztályú talaj Artemisio-Festucetum pseudovinae, IV. osztályú talaj Camphorosma ovata társulással. Nedves vagy időnként nedves talajok: Agrostis alba, Beckmannion erruciformis, Puccinellia distans társulással. Az I. osztályú szikesek mezőgazdasági művelés alatt vannak s ezért nem is foglalkozunk velük. A többi osztály bőségesen megtalálható, sőt az esetek nagy többségében egymásba változatosan átmenő formákban — sokszor egy pár m 2 területen szinte minden típus megtalálható egymásba fonódva. Ökológiailag területünk élővilágát hydro, xero és halophyta csoportra oszthatjuk. A hydrophiták halványan az egykori állapotokra (víz, mocsár), a xero 5 Réthly A.: Kísérlet Magyarország klímatérképének szerkesztésére a Köppen-féle klímabeosztás értelmében (Időjárás 1933.), Réthly A.—Bacsó N.: Időjárás-éghajlat és Magyarország éghajlata (Budapest, 1938). 6 Pl. Róna Zsigmond: Éghajlat I— II. (Budapest, 1905—1909), Soó Rezső: Die Vegetation und die Entstehung der ungarischen Puszta (Journal of. Ecol. 1929). 7 Sigmond E.: A hortobágyi szikesek ismertetése és javítási lehetősége (Term. tud. Közi. Pótf. 1924), Arany Sándor: A hortobágyi ősi szikes legelőkön végzett talaj felvételek (Kísérletügyi Közi. 1924), Sigmond E.: A magyar Alföld szikeseinek jellemzése és osztályozása (Magyar Szikesek 1934), Arany Sándor: Az alföldi szikes talajok osztályozása (O. M. M. I. Évk. 3.) 8 Pl. Magyar Pál: í. m. 6
