A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)
Ötvös János: Adatok a Hortobágy bogárfaunájához
és halophyta csoportok pedig az ember által időközben megváltoztatott körülményekre mutatnak. 2. A gyűjtőtér megjelölése után röviden ismertetni szeretnénk az itt található életközösségeket is. Mióta részleteiben is mindinkább ismertebbé válik az a szoros kapcsolat, mely a növénytársulások és az állattársulások között fennáll, azóta a meghatározott ökológiai tulajdonságokkal rendelkező élőhelyeket (biotop) betöltő növény és állattársulásokból alakult életközösségekről (biocönozis) beszélünk. Bár Magyarország faunisztikai tekintetben Európa legjobban ismert és feldolgozott országai közé tartozik, állat életközösségeinek ismerete még nem áll olyan fokon, mint a növénycönológia. Magyar szerzőtől pompás alapvető tanulmány jelent meg ezen a téren 9 , de az ország egész területére kiterjedő munkálatok ma még ismeretlenek. Hortobágyi viszonylatban Koppányi Tibor végzett cönológiai felméréseket a poloskák (Rhynchota) és Saltatoriák területén 10 , a bogárfaunával ilyen szempontból még senki sem foglalkozott. Első alkalommal az életközösségek elhatárolásával próbálkoztunk. Hortobágyi viszonylatban vízi és pusztai életközösséget állítottunk fel. A későbbiek során — mint már említettük — cönológiai felméréseket is szeretnénk eszközölni. Elöljáróban már most megemlítjük, hogy eddigi tapasztalataink szerint a növénycönológia a legjobb alap. 3. Régi térképek bizonysága szerint a Hortobágy egykor a Tisza árteréhez tartozott 11 . A tavaszi áradások alkalmával a Tisza, a mai Folyás nevű részen (Polgár közelében) medréből kilépve, elöntötte a Hortobágyot. A mélyen fekvő részeken mocsár és nád rengetegek alakultak ki. Egykori feljegyzések is erről tesznek bizonyságot 12 . A XVIII. században megkezdődött a csatangoló vadvizek levezetése csatornákkal (pl. Árkus), majd az 1850-es évektől a Tisza szabályzása, mikor is a gátakkal megfékezett folyó már nem tudta a Hortobágyot elönteni. A lassú kiszáradás következtében eltűntek a mocsarak s velük együtt az élővilág is. Az egykori vízi életközösségnek némi nyomát a Hortobágy folyóban, az újonnan létesített halastavakban, csatornákban, árkokban, az egykori mocsarak maradványaiban (pl. Bekefenék, Kunkápolnás körüli tavakban, mocsarakban,) találhatjuk meg. Ezt az ősibb állapotokra mutató életközösséget tanulmányoztuk először. A vízi életközösségbe tartozó madarak közül a szürkegém (Ardea cinerea), bakcsó (Nycticorax nycticorax) és búbosvöcsök (Podiceps eristatus) begytartalmát vizsgáltuk át a bogárfauna szempontjából. Igen szép számmal van birtokunkban szárcsa, különféle récék és nádi énekesek begytartalma is, de ezek 9 Balogh János: A zoocönológia alapjai (Budapest 1953). 10 Koppányi Tibor: Biocönológiai vizsgálatok hortobágyi legelő- és réttípusok rovarállományaiban (Debreceni Mezőgazdasági Akadémia Evkönyve 1955), Ua.: Hortobágyi magfüvesek Acridioidea népességének vizsgálata (Debr. Mezőgazdasági Akad. Evkönyve 1957). 11 Görög Demeter: Magyar Atlas (Viennae, 1802), Lipszky, Johannes: Mappa generalis Hungáriáé (Viennae, 1805). 12 Györffy István: Nagykunsági krónika (Karcag, 1922). 7
