A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Tóth Endre: Oláh Gábor levelei Gyökössy Endréhez

Ez az utolsó szó igen fontos színházi év tekintetében. Te is jól tudod, hogy darabnak jelentős sikere vagy nagyszerű bukása csak a téli hónapokban lehet, mikor a közönség még elemében, a színészek erejökben, a sajtó feszült figyelemben. Bizony, március felé kezd a feszült figyelem lazulni; mert a természet zsendültével a „habitüék" is jobb szeretik a nagy erdei fasort, mint a teátrom szellőtelenmeleg-fojtott-színésznőcombszagú-púderes levegőjét. Na már most! Te még nem késtél el a daraboddal! Január-február még jó idő. De mi a nyavalyát csinálunk Madai Gyula nélkül, ha pl. ő csak április bolond havában tesz pontot nagynak álmodott (s lehet egérré zsugorodandó) hegyhátú színdarabjának a végére ?! Mi ? — En nem győztem eleget noszogtatni ő nagyságát; de hát jobb szeret kétes hölgyek kétes testrészei után szaglászni, torkig-sz. . . sig enni, innya, mint szegény Jób keservének véget vetnie. En nem leszek tovább hátul ütő pálcája, hanem ha te is beleegyezel: bezörgetek a mi két darabunkkal Makónál s megkérem, keressen még hozzá egy harmadik 1 felvonásost, és adassa elő, ha bízik benne. Erre erősen határozott válaszodat elvárom; de csak úgy, ha leszel szíves tudatni ő Madaiságával, hogy vagy — vagy! Különben jelentem szeretettel, hogy igen jó dolgom van. Egy kicsit száraz a munkám, amit végeznem kell, de majd csak kiszabadulok a varázsa alól, tavasz zsendültével. Verseket írok, elegeket. Most meg, barátom, egy nagyszerű gondolat motoszkál még nem borostyánkoszorúzott fejemben: Sámson-t dolgozom fel nagy költeménnyé,

6 mint az örök ember és különösen a határtalan egyéniség nekem kiválóan érdekes alakját! Akit a no, a 3-szor átkozott és mégis gyönyörűséges nő ront meg —, mint ahogy megrontott téged is, kedves baka barátom! Hű! igaz! Minden harmadik nap este látom Ilonkát, a fényest, a kényest, első emeleti páholyában! Ott ül a nyomorult és néz és kacag és vihog és nem gondol rád, kaucsuk csillagos nemzeti véderő atomra! Bandi: van te benned férfi büszkeség és katonás önérzet ? Ha van, vágd utána a gyeplőt ennek a tagadhatatlan jóképű, de sz.. .s lánynak és hódíts, bolondíts magadba egy mást, olyat, akinek te leszel a mindennapi kenyere! Sajnálnálak, ha egy Békéssy fruska meg tudna akasztani dörgeteges pályafutásodon. Tekints rám! Tanulj tőlem! Legalább 2 (0) lány bolondul belém és értem — s én ? Mint a kárpáti sziklaszál! Ez a jellemszilárdság és emberfeletti nagyság, kaucsuk-egycsillagos öcsém! Jóska,

7 aszondja, igen jól van Margittal. Jaj, te, ez csak a gyöngy leány! Most láttam legújabb orcája képét, amivel ezt a bitang hájfejű Jóskát megajándékozta 7 napi könyörgés után. Szegény Margit! Mégis sajnálom . . . hiszen ha tudná: hogy áll ideálja a kenyérkereseti pályán, tán jobbat gondolna és elfartolna nagyreményű, nagyszívű, de kevés belátású barátunktól. Mit Isten ne adjon. Van-e pénzed? Ha nincs: ne szólj! Úgy is tudom, hogy ha van, sincs. Szegény legénynek olcsó a bére, bőre. Csudálom, hogy tudsz a katonaságnál is szülni. Igaz, hiszen az a sok potenciás baka, a kutya istenét, felcsinálhatja a Múzsádat minden éjszaka! Disznókodom? Sebaj. Minap láttam Bernd Rózát,

8 még hatása alatt vagyok. Bár igaz darab! írj! Debrő. 1905. 1/11. Oláh Gábor (A boríték hiányzik.) 6 A Sámson c. elbeszélő költeményét, melyről e levelekben többször szó esik, Oláh Gábor 1906 júniusában fejezte be s 1908-ban adatta ki a Franklin Társulattal. 7 Gulyás József költő, a Bokréta tagja. Debrecenben 1882-ben született, Gyulán halt meg 1925-ben lapszerkesztőként. Oláh után ő látszott a társaság legtehetségesebb lírikusának. Szenvedélyesebb lelki alkatú s bohémebb természetű, mint filiszter hajlamú társai. Az ő beceneve volt a „Gerenda". 590