A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Tóth Béla: Ady körül – Ady nyomán a századforduló Debrecenében

Mindegy: küldesz — marasztalsz! Csak Évákkal ne büntess. . . Csak még egyszer taníts meg Mosolyogni, örülni!

135 A 13—14. számban ugyancsak három verse jelenik meg

136

, mind a három halálvers Ady modorában. A középső némileg Az Os-Kajánra emlékeztet, csak itt az Os-Kajánt a „vén csapláros" helyettesíti, vele mulatja át az éjszakát a költő. A vers egyik szakasza: A reggelt még itt kell érni. Holnap úgyse lesz a mából. S itt is meghálhat az ember. (Jó volna most mindjárt halni). A 15—16. számban Nagy-Debrecen homokján с verse mintha a Lelkek a pányván с Ady-vers és Ady Messiás-verseinek visszhangja lenne. A szabad futású, büszke hortobágyi paripákat „valami régi zsarnok" „valami régi-régi úr" megzabolázza: S szép csótáros fejünkkel Ekét vonunk, igázunk Nagy-Debrecen homokján

137 A 11—12. számban a Hírekben örömmel regisztrálja a szerkesztő, hogy a budapesti Bethlen Gábor Kör f.hó 9

J

én tartott irodalmi estéjén Ady és Dutka „mint szavalható poéták" tűntek fel. Valószínű, ez bátorítja arra, hogy a Hittanszaki önképző Társulat 1910. április 21-i és 27-i ülésén ő is bemutatott 3—3 Ady-verset, a költemények „átérzéséről és átértéséről" téve bizonyságot,

138 ezzel is szolgálva az új költészet ügyét. De áttörést jelent Sz. Szabó szerkesztősége abban a tekintetben is, hogy a fiatal, „nyugatos" költők egész sora jelenik meg a DFL lapjain. Mindjárt az első számban Dutka Ákos, Kuthi (sic) Sándor (2 vers) Tóth Árpád (A parkban) költeményei tűnnek fel, hogy soruk Babits Mihállyal, Gellért Oszkárral, Ernőd Tamással, Juhász Gyulával folytatódjék. Móricz Zsigmond is két elbeszéléssel szerepel az évfolyamban. (A százszín selyemkendő, A biblia fedele) A következő (53.) évfolyamban pedig Komlós Aladár és György Oszkár négy-négy költeménye folytatja a sort, s feltűnik egy költőnő is: Nil (Dapsy Gizella), Rozsnyai Kálmán (Sidney Carton) felesége, néhány finom hangulatú verssel. De az új ízlés, az új költészet előretörését jelzi a maradiak által oly elítélőleg emlegetett szonettek feltűnése, szaporodása is. Legelőször Szunyogh Barna jelentkezik e formával a 49. évfolyamban (Istenek alkonya, Bál után, Petőfi)

138 majd Zoltán István három és Szabó István (!) két szonettel az 50. évfolyamban. Egy évi csend után (ez a Fejes Gábor éve) az 52. évfolyamban ismét négy szonettel találkozunk Kuthy Sándor, Zoltán István, Györék József és Nagy Ferenc 135 III. 7—8. 59. 136 LII. 13—14. 111—112. 137 LII. 15—16. 124—125. 1. Szombati Szabó legtöbb itt közölt verse megjelent A halál parkja с 1915-ben kiadott kötetében. (Lampel R., Bp.) 138 LII. 13—14. 114—115. 139 XLIX. 9. 109. 111. 568