A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Tóth Béla: Ady körül – Ady nyomán a századforduló Debrecenében

hogy „Bár a cikk felfogása és iránya 1 apunk elveivel sok tekintetben nem egyezik, az 'audiatur et altera pars' elvénél fogva leadjuk." A felelet írója Zoltán István 8. gimnazista, aki azonban fiatalsága ellenére írásában sokat olvasó és gondolkodó embernek mutatkozik, s az új irodalom rajongó hívének. О is a franciákkal kezdi, akik megalkottak egy új dekadens költészetet, amelyet ugyan epigonjai lejárattak kinn is, benn is, de azért vannak igazi nagy dekadensek is." „Beaudlaire" (sic) ihletett követői: Juhász Gyula, Dutka Ákos, Emőd Tamás, Kosztolányi Dezső, Kaffka Margit — és főleg Ady, de „őt megeszik elevenen a ,denevérek.' Ady Parisból új költészetet hozott. „Csodás verseket", amelyekkel új korszakot nyitott, de „aztán összetört az órási lelki munka" súlya alatt". „No meg megölték azok, akiknek utat tört: a magyar dekadensek." Az új költők szokatlan kifejezéseket hoztak, s az olvasók nem értették őket, pedig érthetők, legfeljebb többszöri olvasásra. Dutka Denevérek c. versét hozza fel példának, amely a régi költők, „naiv, konzervatív, ósdi poéták" (denevérek) és híveik riadalmát festi az új költők jöttére — szimbolikusan: Iromba szárnyak suhanása hallik, Muzsikás hangja a lelkekig ér; — Nem tudni honnan, hova tör az ének, Ijedten sipít sok vén denevér. A dekadensek felújították a szonettet is, melyet Petrarca indított útjára. Példának idézi Leconte de Lisle Kolibri-szerelem с versét Juhász Gyula fordításában, s utal jelzői bőségére. „15 jelző van benne". Juhászt mindjárt ki is nevezi a legnagyobb magyar dekadensnek. Majd Verlaine-re hivatkozik, aki zenei témát énekel meg. Persze az ilyesmit csak azok értik, akik a zenében is járatosak. Szóval az új költészet műveltséget is kíván. A dekadensek: filozófusok, festők, muzsikusok, költők. Juhász Gyula is festő és muzsikus, és: „Csaknem kizárólag szonett formában ír". Szerinte a dekadens költők kozmopolitizmusa a jövő zenéje, de a magyar dekadensek valójában patrióták, a legnagyobb magyarok. Említi Juhász Gyula Egy magyar elégia, és idézi Föld anyánk c. versét. Felhozza azt a vádat is, hogy a dekadensek elnémítják, elkedvetlenítik a régifajta költőket. Ez nem áll: „nem virágzanak-e ebben a dekadens világban a népiesek ? Nincsenek-e koszorúzott puritán költők ?" Igaz, hogy „egy sem emancipálhatja magát a dekadens áramlattal szemben", bár legfeljebb csak a „festés" terén tudják követni őket , „muzsikás hangjuk"-ban nem. A dekadensek fiatalokra tett hatását Zilahy Lajos „'korhű' hetedik gimnazista"

98 versében mutatja be. Ne a dekadensek utánzóinak zagyva versei után ítéljünk tehát, mondja, hanem emelkedjünk fel az említett nagy dekadensek költői világába, annál is inkább mert a dekadensek győzni fognak „az örök haladás szent nevében". Ezért van, hogy „Ijedten sipít sok vén denevér." 98 Zilahy Lajos valószínűleg azonos a későbbi sikeres íróval, aki Nagyszalontán született, s kinek első kötete Versek címmel 1916-ban jelent meg. Ez évben azonban nem hetedik gimnazista volt, hanem a nyolcadikat végezte a máramarosszigeti ref. főgimnáziumban. 557