A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Tóth Béla: Ady körül – Ady nyomán a századforduló Debrecenében

mantikus, népszínműves hangulattal keveredve. (A Berettyó gyöngye)

41

, de a debreceniek népiességére inkább a göregáboros hang és szemlélet jellemző. (István a borbélynál)

42 A „szent Anekdota" kora ez, ahogy Ady nagyon találóan jellemezte.

43 Sehol semmi felhő, semmi probléma, és megformálásban is: semmi naturalizmus vagy realizmus, környezet- vagy lélekrajz. . . * * * 1898 őszén, a 41. évfolyammal azonban, legalább így utólag visszanézve, mégis mintha valami új is kezdődnék. Mindenesetre innen kell számitnunk az újat, mert itt szerepel a címlapon először (okt. 31-én) Ady Endre neve, mint főmunkatársé, s bár fellépése nem alakítja át döntően a lap karakterét, új színt visz bele prózájával és verseivel. Ady, mint tudjuk, 1896 őszén jelent meg először Debrecenben, mint joghallgató. Ekkor azonban semmi jelét sem mutatja annak, hogy több lenne a tipikus vidéki főiskolai diáknál.

44 Az, akinek 1908-ból visszanézve maga is látja magát: . . . úgy él, mint más, úgy csókol, úgy sír, úgy kacag, Űj külön Apollója nincs neki, S úgy ír verset, ha verset ír, Ahogy szokás, ahogy szabad. (A Maradandóság városában) 1898 szeptemberében azonban egy évi távollét után, mely alatt meglakta Temesvárt, Zilahot, visszatérve már egy egészen más, megváltozott Ady áll előttünk. A változás a közbeeső időben történhetett. Részletesen kinyomozták már Ady temesvári munkakörülményeit, lakásviszonyait, zilahi tevékenységét,

45 de szerintem a lényegre még nem igen figyeltek fel. Ady gondolkodásában, 41 XLIV. 4. 42—46. 42 XLII. 1. 4—9. 43 Egy kis irodalom. Ady Endre az irodalomról. Szerkesztette Varga József és Vezér Erzsébet (Magvető Könyvkiadó, Bp. 1961) 164. 44 A típust leírja Bóka László i. m. 57—58. 45 1. Varga József: Ady Endre. (Magvető, Bp. 1966) 556 és 563. 2. kép. Ady Endre, debreceni jogász 35 Déri Múzeum evkönyve 545