A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Tóth Béla: Ady körül – Ady nyomán a századforduló Debrecenében

esemény — okt. 6., március 15. stb. — előtt megjelennek. Az első évfolyamok legtermékenyebb alkalmi költője pl. Kun Béla joghallgató. Az ő ódáját szavalják 1896. okt. 6-án, 1897. márc. 15-én, és az egy hét múlva, 21-én tartott Kossuth­évfordulón is az ő „díjazott költeménye" hangzik el. De ő ír még ez évfolyamba Werbőczy-ódát, 34 s lendületes sorokban ünnepli a nagyváradi diákkongresszust. A műfaj példájaként iktassuk ide márc. 15-i ódájának utolsó versszakát: Oh, nagy nap! Hősi tiszta győzedelmed Ezer tavasz multán sem hamvad el! Idő árjában állsz, mint szirt, amelyet Háborgó tenger bősz tajtéka ver! Csatázzon ám földrengető morajjal A félvilág: ránk mosolyog a hajnal, Körültünk nem kisért az éjszaka: Van a magyarnak vezércsillaga! 35 A 45. évfolyam 12—13. száma három hosszú verset is közöl Március idusa vagy idusán címmel Kuthi (sic) Sándor, Vályi Nagy Gusztáv és B. Bagossy Kálmán tollából, 36 s mind a hármat el is szavalták az ünnepélyeken. 37 A 46. év­folyam 2. száma pedig arról tudósít, hogy a MIT okt. 6-i ódapályázatára hat óda érkezett be, s az 1. és 2. díjat B. Kiss Pál, illetőleg Kuthy Sándor nyerték el, így az ünnepélyen az ő verseiket adták elő (a költemények: 2. sz. 7—8. 1.). Az 1905. év legnagyobb eseménye a zászlóavatás volt, melyet a régi elkob­zott 48-as zászló helyébe iktatott be az ifjúság május elején. A DFL külön szá­mot ad ki ez alkalomból, benne Lengyel Béla, Vályi Nagy Gusztáv s az újból jelentkező Kun Béla ünnepi ódájával. 38 S ez így tart még néhány évig. Ezt az irodalmat legtalálóbban Babits Mihály visszaemlékező szavaival jellemezhetjük: „A Váradi Antalok és Ábrányi Emilek kora volt ez, másfelől pedig a Szabolcskáké és Pósáké. Nekünk, szigorú fiataloknak, nagyon sommás ítéletünk volt erről az egész korunkbeli költészetről. Nem volt ez a mi szemünk­ben más, mint üres szónoklat vagy útszéli érzelgés. Egyik oldalon a frázis, másik oldalon a nóta! De a közönség általában el is szokott már attól, hogy a versben mást keressen, mint frázist vagy nótát. A versolvasás mindjobban kiment a di­vatból. Verset legfeljebb szavalni vagy dalolni lehetett." 38 A versek mellett a folyóirat szépprózája is többnyire primitív anekdotákból vagy naiv, szentimentális, elcsépelt meséjű történetkékből áll. A „Mutatvány szám"-ban megjelent első elbeszélés címe: Eulália és Arisztid, s a „modern történet" egy grófról szól, akivel anyja csellel véteti el a pénzes polgárlányt.. Nem különb a Tokodi Feri házassága, melyben ügyetlen, tétovázó fia helyett az apa készül házasságra: festéket vesz deresedő szakállára. Még ezeknél is primi­tívebb a Sir John Bull találmánya, mely e csattanó kedvéért íródott: „Ha soká alszol, öntsd le magad hideg vízzel. 40 És ez így megy vagy tíz évig szinte kivétel nélkül. Már a fejlődés némi jele, ha itt-ott feltűnik a Mikszáth hatása némi ro­34 1. a. XXXIX. évf. számait. 35 XXXIX. 6. 45—46. 36 114—16. 37 XLV. 12—13. 126. 38 XLV. 14. 6—7. 15. 11—12., 16—17. sz. 130. 39 Idézi Pók Lajos: Babits Mihály (Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp. 1967) 42. 40 Mind a három: XXXIX. 1. 544

Next

/
Oldalképek
Tartalom