A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Tóth Béla: Ady körül – Ady nyomán a századforduló Debrecenében

nyomában kibontakozó nyugatos irodalmat fogják elárasztani: nemzetietlenség, erkölcstelenség. Az „érthetetlenség" itt még nem lépett sorompóba. A DFL-ba Írogató ifjúságot azonban egyelőre nem kell félteni az „új" irodalom fertőzésétől. Szépirodalmi „alkotásaik" az 1896—97. és 97—98. évf.-okban kivétel nélkül a „tősgyökeres, népies dalok", a hazafias ódák hangján vagy a kezdetleges anekdotázó elbeszélés modorában szólalnak meg. íme néhány önmagáért is beszélő verscím ez időből: Gyönyörű hajdankor, Rózsaviruláskor, Dalok, Bazsa rózsa, piros rózsa. S egy mutatvány: Fa tetején turbékol a gerlice, Hogyha elszáll, nem száll nagyon messzire, Visszakészti hű párjához valami, Amit szóval ki nem lehet mondani. Én sem tudom elgondolni, mi lehet, Mi annyira vonzza hozzád szívemet. Pedig érzem, mindhiába imádlak. . . — Hejh de mégis, mégis vágyom utánad! (Tóth Lajos: Fa tetején. . .)

28 S nem véletlen, hogy az első nyomtatott évfolyamok szerzői között sűrűn találkozunk Szabolcska Mihály nevével és verseivel, aki ugyan már nem debreceni diák, de ennek a másod- (vagy harmad-) virágzású népiességnek országos hírű költője s a poétázgató kollégiumi diákoknak még hosszú ideig vonzó példaképe. Az új folyamatnak mindjárt a 2. számában felbukkan Hejh, Debrecen. . . с versével

29 s ettől kezdve szinte minden évfolyamban szerepel, olykor Adyval egy számban. Gyakran megfordul mint felolvasó is a városban, s ilyenkor dicsekedve emlékeznek meg róla.

30 A másik igen népszerű szerző ez évekből Farkas Imre, aki ekkor a jogakadémia hallgatója, de később sem vonja meg „támogatását" a laptól. A DFLban megjelent dalai közül megemlítjük a Selyemkendő címűt,

31 mely a „Balog Erzsi keszkenőjét" . . . kezdetű dal formájában ma is él. Lampérth Géza Magyar nóta с verse pedig egyenesen a sírva, nevetve daloló magyarság dicsőítése.

32 A 47. évfolyam is szinte csupa dalszerű verset tartalmaz. A 48. évfolyam 3. számában pedig ifj. Vályi Nagy Gusztáv Katona dalok címmel hat dalt közöl, melyeket a Bulyovszky-pályadíjjal tüntettek ki 1905-ben.

33 A folyóirat következő lapján ugyancsak két Dalt olvashatunk, s a 4. szám 44—45. lapján négy verset is találunk, melyek címükben a „dal" szót viselik. S ez így tart még egy jó darabig, mert a pályázatok, hazafias és egyéb ünnepélyek is a dalok, ódák gyarapodásának alkalmai. A Bulyovszky-alapítvány 100 korona kamatját pl. 1905 őszén „hazafias dalok" jutalmazására kívánja fordítatani a Kollégium. A MIÖT ódapályázatai pedig minden nagyobb ünnepély, 28 XL. 9. 115. 29 9. 30 XLI. 5., 6. sz. 31 XLI. 7. 98. 32 XXXIX. 5. 38—9. 33 29—31. — A Bulyovszky Gyula-alapítványt a nevezett örökösei által adományozott 1000 Ft kamatai alkották, mely az alapítvány te vők rendelkezése szerint „oly serdültebb ifjúnak adassék ösztöndíjként vagy segélyként, aki a legsikerültebb lírai költeményt irandja." L. Balogh Ferenc: A debreceni ref. főiskola alapítványi törzskönyve (Debrecen, 1911) 49. 543