A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Lengyel Imre: Kazinczy Ferenc és Váradi Szabó János levelezése

Zemplén megye tiszteletbeli főjegyzője, majd 1827-ben alispánja, öccse, Lajos (1803—1888) pedig asszeszora lett, Kazinczy üdvözlő levelet írt Váradi Szabónak. Bár ez a levél hiányzik a levelezésből, Váradi Szabó válaszából kitetszik annak magával ragadó, lelkes hangja.

67 Amikor ifj. Vay Miklós Zemplénből a borsodi adminisztrátori székbe kerül, Kazinczy rokonszenve oda is elkíséri.

68 Egy időben a Vay-család körébe tartozott, mint láttuk, Egger Vilmos, Pestalozzi követe Magyarországon, aztán Medicus Jeanette, akiről 1815-ben történt zsolcai látogatása alkalmával Kazinczy említést tesz Kölcseyhez írt levelében.

69 Az Almosdon, Miskolcon és később Tiszaroffon működő nevelő- és társalkodónő jó benyomást tett Kölcseyre.

70 Kazinczy őszintén vágyódik ebbe a körbe, amelyben sok érdekes eszmecserére került sor, s képzeletben szívesen látogat el oda.

71 Az országos érdekű problémákon, a személyes kapcsolatokon kívül a mindennapi élet eseményei, bánatai és örömei is visszatükröződnek a levelezésben. 1815-ben Váradi Szabó kerti magvakat, barackmagvakat küldött Széphalomra, amelyeket Kazinczy kertjében elvetett. 1818. márc. 5-én betegségről panaszkodik reumáról, amely mozgásában is akadályozza.

72 Ugyanennek az évnek a végén Kazinczy kéri, hogy zongoratanárt keressen gyermekei mellé, akinek 300 frtot ígér. Váradi Szabó ebben az ügyben mozgósítja nevelőtársát Eggert, tanítványainak zongoratanárát, Babnigg Mátét, és Rosenkrantzot, aki fúvós hangszerre tanította a kisebbik Vay-fiút. Mindegyikőjüknek az a véleménye, hogy tavaszig 67 „Hála, ezer hála azon különös figyelemért, 's megbetsülhetetlen szíves Indulatért, mellyel legközelebbi levelében erántam viseltetni méltóztatott! — Öröm könnyekben feredtek szemeink, mind О Nagyságának a' Bárónénak, mind nékem, midőn olvastuk, hogy a' mi Kedveltünk, Házunk' Fő gyönyörűsége, Miklósom, újabb hivatalában is kezdi megnyerni a' Jóknak meg elégedéseket, azon Jelesek' szeretetét, kiktől betsültetni valóságos érdem. Örültünk a' dolognak 's örömünket nevelte a' háládatosság, melyre magunkat a' Tudósító eránt le kötelezetteknek éreztük. Nemes szívnek a' tulajdona örömet gerjeszteni igyekezni, a'hol tsak lehet, különösen pedig ott, hol a'zal egy ritka hűségű Édes Anya és kötelességét tellyesíteni törekedett Nevelő jutalmaztatnak." [Váradi] Szabó levele Kazinczyhoz. Zsolca, 1827. dec. 17. Lev. XX. 426—427. 68 „Megbántva érezném magamat, ha az Úr azt hihetné felőlem, hogy én a' Bárónak borsodi administrátorrá neveztetésében csak azt nézem, a'mit a' lelketlenek, a' titulust, a' fényt, azt a' villogást. . . . Azt nézem én, hogy az Úr neveltje ott, a'hol állni fog, és még inkább a'hova majd felfog hágni, mennyi jót tehet a Hazának és Protestantizmusnak. . . . Az Úr fija emlékezni fog, hogy e kettőért mit tettek nagy Eleji, 's nem hajlik-el dicső ösvényekről." Kazinczy levele Szilvási [sic!] Szabóhoz. Sátoraljaújhely, 1813. jan. 13. Lev. pótkötet. 85. 69 „Zsolczán April 11-dikén Medicus Jeanettel valék." Kazinczy levele Kölcseyhez. Széphalom, 1815. jún. 2. Lev. XII.,558—559. 70 „Cons. Péchy Úr a' múlt hónap végével vagy ennek elejével . . . ment el Pestre, vele mentek gyermekei, vele Medicus is. Az egy igen mívelt lelkű Lyány, 's társaságában szép órákat töltöttem." Kölcsey levele Kazinczyhoz. Álmosd, 1813. nov. 14. Lev. XI. 134. 71 „Nekem még eggy nagy, eggy kedves ideám van, 's az ez: ha én innen gondolatban eggy utat teszek alig talál pontot a'hol mulatni [tartózkodni] akarjon, 's melly jól esik osztán, midőn Zsolczán belopóskodom látatlanul két olly nagyságú emberhez, mint a' két nagy testvér [id. Vay Miklós és Vay József], — eggy olly nagyságú Asszonyhoz, mint az eggyiknek imádást érdemlő hitvese [id. Vay Miklósné, sz. Adelsheim Johanna] — 's ismét egy harmadik szobába, 's ott látom látom 's Szabó előtt a' Kazinczy levelét, azt látom, hogy ez minden tanú nélkül elő veszi a' levelet, 's a' két lélek egymásba csap, mert egymásban leli magát — 's a' negyedikben Eggert, a'ki fest vagy festést csudál — . . .". Kazinczy levele [Váradi] Szabóhoz. Széphalom, 1815. dec. 13. Lev. XIII. 333. 72 „Én rheumatismusban fekszem rég olta, 's Novemb. olta Újhelyen sem voltam." Kazinczy levele [Váradi] Szabóhoz. Széphalom, 1818. márc. 5. Lev. XV. 510. ;Í 1 * 531