A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Lengyel Imre: Kazinczy Ferenc és Váradi Szabó János levelezése

nehéz lesz valakit kapni a közölt feltételek mellett. Váradi Szabó válaszában rámutat a nehézségekre, s ezeket részletezi.

73 Kazinczy 1819. ápr. 18-án Debrecenbe megy a tavaszi vásárra. Debreceni élményeiről 1819. máj. 7-i levelében számol be. Különösen részletességgel ír Ercsey Dániel professzornál tett kétszeri látogatásáról. Márton István ügyéről folyt a beszélgetés Ercseynél. Érdekes, hogy kb. egy héttel előbb Rumynak írt levelében Ercsey külsejéről, a szobájában látható tárgyakról számol be, Váradi Szabónak pedig inkább beszélgetésük tartalmáról. Erre Váradi Szabó nem sokkal később, júl. 10-én írt válaszában reflektál.

74 — A debreceni vásárral kapcsolatosan a vásár gyér látogatottságáról, a pénzforgalom hiányáról keserűséggel emlékezik meg. Senkinek sincs pénze, az árak alacsonyak. 1820 táján Kazinczy szorult anyagi helyzete következtében felesége öröksége ügyében kénytelen sógorával, gr. Török Józseffel pereskedni. A perhez szükséges volt egy requisitoriumra Thaisz Andrástól, Teleki László fiskálisától. Ennek megszerzésére 1820. jan. 2-i levelében Váradi Szabót kéri meg, aki a kérésnek eleget tesz, és jan. 11-i levelében el is küldi azt, a költségeket előre kölcsönözte. A személyes jellegű közlések sorát azokkal a jókívánságokkal zárhatjuk le, amelyeket Kazinczy 1827-ben Váradi Szabó házasságához küldött. A levél ugyan nincs meg, de Váradi Szabó válaszából következtethetünk reá. Váradi Szabó Kazinczyhoz hasonlóan elég későn határozta el magát a nősülésre, Tállyáról Bártfai Szabó Erzsébetet vette feleségül.

75 V. A barátság jegyében Amint Kazinczy Ferenc és Váradi Szabó János levelezéséből kitűnik, két olyan, magas szellemi színvonalon álló férfiú barátsága alakult itt ki a levélváltások folyamán, akik mindketten érezték koruk társadalmi és tudományos törekvései iránti felelősségüket. Az egyik irodalmi síkon, a másik a nevelésügy terén működött, de pályájuk sok tekintetben párhuzamos. Mindketten Zemplén megyében töltötték el életük egy jelentős idejét, mindketten a sárospataki főiskola tanulói voltak, és olyan szellemi ösztönzéseket vittek el az Alma Materből, amelyekkel népünknek, s egyúttal az emberiségnek hasznára váltak. Külföldi útjaikon nyitott szemmel jártak, följegyezték, leírták, meghonosították azokat a módszereket, eljárásokat, amelyek odakint beváltak, nem féltek az idegen elemektől, mert tudták, hogy annak megfelelő formában való átvételéből mindkét fél előhaladása származhatik. Emberi viszonylatban a levelek, a találkozások és társadalmi érintkezések útján olyan kapcsolatokat létesítettek, amelyek gazdagodást jelentettek mind a levelezők, mind az érintett személyiségek, mind pedig a képviselt ügy számára. 73 „Én magam is azt mondom, a mennyiben ezt a' Várost esmérem, hogy innét nem egy könnyen lehet jó Musikust — sőt rosszat sem — falura ki vinni, mert itt az egész neveltetésnek kivált a' leánykáknak tsupán a' Musika 's Tántz' tökélletes, a' Rajzolás és nyelvek imígy amúgy való megtanulásában alván, ezeknek a' dolgoknak Mesterei sehol nagyobb betsbe nem lehetnek, mint itt vágynak. Közzülük a' valamire valók meg keresnek esztendőnként 3000 frtot. Vágynak ollyanok is, a'kik 4000 frtra felviszik jövedelmeket, mert egy órát 3 frt-ért adnak és a'ki 2 frtért tanít óránként, bürgerlich". [ Váradi J Szabó levele Kazinczyhoz. Pest, 1819. jan. 17. Lev. XVI. 278—279. 74 „Megkell vallani, hogy Ertsey Urat erőssen sújtotta Márton István Úr — de hogy is ne, mikor ő tiszta empirista." Pest, 1819. júl. 10. Lev. XVI. 452. 75 „Szíves gratulálását meg házasodásomon nagy köszönettel veszem: de meg jegyzem, hogy én nem egy igen fiatal szép leánynak, hanem épen ollyan Menyetskének vagyok férje.' Zsolca, 1827. dec. 4. Lev. XX. 410—411. 532