A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Lengyel Imre: Kazinczy Ferenc és Váradi Szabó János levelezése

a tollából származik 1810-ből, amikor a széphalmi mester a Vay-család életéről számol be Rumy Károly Györgynek, s megemlíti Váradi Szabó nevét és azt a tényt, hogy jelenleg Pestalozzi intézetében van tanulmányúton.

3 Közben a külföldön tartózkodó Váradi Szabó pataki diáktársaitól, akikkel állandóan levelezést folytat, bizonyára értesül Kazinczy széleskörű irodalmi tevékenységéről. Kazinczy pataki látogatásai erre alkalmat szolgáltatnak. Ilyen előzmények után kerül sor a személyes találkozásra és megismerkedésre. Kazinczy 1812-i bécsi útja során meglátogatja Zsolcán a Vay-családot, s ekkor valósul meg a mindkét fél részéről régen óhajtott találkozás.

4 Kazinczy okt. 7-én indult Bécsbe, és nov. 5-én tért haza, közben két napot Pesten töltött. Váradi Szabó János 1811 őszén kezdte meg nevelői működését a Vay-családnál. Ez az első találkozás az eddig rendelkezésre álló adatok szerint nem járt különösebb kölcsönhatással, hiszen Váradi Szabó pályája elején járt, s a külföldi élmények elbeszélésén kívül aligha dicsekedhetett egyéb eredményekkel. Annál mélyebb benyomásokat szerzett azonban Kazinczy Váradi Szabó egyéniségéről, munkájáról a Vay-családnál 1815-ben tett látogatása alkalmával. Ezúttal is Bécsbe készült, s magyarországi útitervét már előre közölte barátjával, gr. Dessewffy Józseffel.

5 Erről a látogatásról, amely ápr. közepe táján történt, Kazinczy az őszinte lelkesedés hangján ír beszámolót Rumy Károly Györgynek (1815. ápr. 24-én és jún. 16-án), Kölcsey Ferencnek, Helmeczy Mihálynak (mindkettőnek 1815. jún. 2-án) és Kis Jánosnak (1815. jún 17-én).° Ettől kezdve a rendkívüli megbecsülés és elismerés érzései arra indítják Kazinczyt, hogy fenntartsa írásban is a kapcsolatot Váradi Szabóval. A személyes találkozások azonban még ritkábbakká váltak, mivel 1816-tól kezdve Váradi Szabó a Vaycsaláddal jó ideig Pesten tartózkodik, a 20-as években pedig tanítványaival egy ideig Bécsben él. Az együttműködés másik formájának tekinthetjük, hogy mindketten tagjai voltak a pataki iskola tanulmányi rendjének, oktatási módszereinek javítására alakult Litteraria deputationak. Az is biztosra vehető, hogy Kazinczy pesti útjai alkalmával kereste az alkalmat a személyes találkozásra, ha erről a konkrét adatok hiányoznak is. A találkozások egyik valószínű színhelye Karács Ferenc térképmetsző vendégszerető háza volt.

7 De ugyanúgy szó lehet Kultsár István Karacsék közelében fekvő házáról. Kazinczy és Váradi Szabó levelezése az 1815—1831-ig tartó időszakot öleli fel, 3 „.. . ihre Kinder Miklós 9 Jahre alt, und Lajos 7 Jahr, sind die Modellen für Kinder. Der General erzieht sie zu Haus. Ein Szabó war ein paar Jahre auf seinen Kosten in Heidelberg und ist jetzt bey Pestalozzi". Kazinczy levele Rumy Károly Györgyhöz. Széphalom, 1810. dec. 9. Lev. VIII. 197. Váczy a névmutatóban megkérdőjelezi Váradi Szabó nevét, holott itt kétségtelenül róla van szó. 4 „ ... örvendettem, hogy Bécsbe menésemkor a Mélt. Generálisnét id. Vay Miklósnét] Zsolczán lelem, az Úrfiakat megpillanthattam, s derék Nevelőjüket [Váradi Szabó Jánost], kit annyira vágytam látni, ismerni elkezdettem". Kazinczy levele id. В. Vay Miklóshoz. Érsemlyén, 1812. dec. 16. Lev. X. 195. 5 „Bécsi utamban Gen. Vayt és B. Prónay Simont akarom meglátogatni". Kazinczy levele gr. Dessewffy Józsefhez. Széphalom, 1815. márc. 30. Lev. XII. 472. 6 „A Generalis 2 fija Pestalozzinak 2 tanítványa által neveltetik. 13 esztendős az idősebb s a 3/18 és 9/30 nem írva, hanem gondolattal multiplicálja, algebráz, geometriai problémákat oldozgat s a deák grammatikából igen derekasan analysál. De gymnastikai gyakorlások is tartatnak, a futásban, szökellésben, lövöldözésben nyíllal, hintálásban, s egy esztergályi egyenességű rúdon 2 ölnyire másznak fel. Csuda amit tesznek s Miklós és Lajos nem lesznek kevesebbek, mint Wesselényi". Kazinczy levele Kölcsey Ferenchez. Széphalom, 1815. jún. 2. Lev. XII. 558—559. 7 Karács Teréz: Emlékezés Kazinczy Ferenczre (Budapesti Bazár. 31. évf. 1890. jún. 15-i sz. 94). 514