A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)
Lengyel Imre: Kazinczy Ferenc és Váradi Szabó János levelezése
és Kazinczytól 15,VáradiSzabótól 9 levélre terjed ki. Ezenkívül még több Kazinczylevélre Váradi Szabó válaszából lehet következtetni. 8 1815-ben Kazinczy három levelet írt Váradi Szabónak, aki két ízben válaszolt. Leggazdagabb az 1818. év, amikor Kazinczy részéről négy levél áll szemben egy válasszal. 1819-ben egyenlő az arány, két-két levelet írt mindkét fél. 1820-ból négy Kazinczy-levelet ismerünk két Váradi Szabó-levéllel szemben. Ekkor nagy szünet következik. 1827-ben akadunk nyomára újabb leveleknek. Váradi Szabó két levele származik ebből az évből, ezek egyikéből lehet következtetni Kazinczy közben küldött levelére. Az utolsó levél 1831-ben, január hóban kelt Kazinczy tollából. A levelek tartalmilag híven tükrözik Kazinczy pályájának azon szakaszait, amelyre keletkezésük szerint esnek. Időrendi sorrendben a következő csoportosítást végezhetjük: az 1815—1818-ig írt levelek túlnyomó részben a nyelvújítás kérdésével foglalkoznak, de szóba kerülnek a Tudományos Gyűjteményben megjelent cikkek is, amelyek részben Kazinczytól erednek, részben másokat, többek közt Váradi Szabó Jánost érintik. 1819—1820-as években túlsúlyba jut a Kazinczy-művek bírálata. Részben ez, részben az ifj. Vay Miklós közéleti szerepléséről szóló dicséretek alkotják az 1827-ben kelt levelek tárgyát. Nem képzelhető el, hogy a fehér foltos esztendőkben nem történt volna köztük levélváltás, azonban ezek a levelek vagy lappanganak, vagy megsemmisültek. Föltevésünket támogatja az a körülmény, hogy Váradi Szabó az 1820-as években tanítványival Bécsben tartózkodott. Kazinczy bizonyára nem mulasztotta el, hogy Bécs szellemi életéről, társadalmi eseményeiről tájékoztatást ne kérjen barátjától, akinek a mindennapos nevelői munka terhéből ekkor már kevesebb jutott, s így annál több alkalma nyílt a Bécsben való széttekintésre, az ott tartózkodó magyar kolónia tagjaival folytatott eszmecserékre, a társadalmi kapcsolatok ápolására. A levelezés technikai lebonyolítása részben közvetítő személyek útján, részben postán történt. így például egy ,,Pest tájékára ment Pataki Deák" (1818. márc. 16.), „egy Orvosi tudományt tanuló Ifjú" (valószínűleg az 1818. dec. 17-i levélről van szó) viszi Kazinczy levelét Pestre. Váradi Szabó pedig egy ízben „Szerentsiné"-vel küld levelet széphalmi barátjának (1820. febr. 27.). 9 A levelek zöme azonban postai úton jutott el a címzettekhez, éspedig gyakran bérmentesítés nélkül. Egy alkalommal Váradi Szabó „frankírozá" levelét. Ekkor Kazinczy felkéri levelezőtársát, hogy ezt máskor ne tegye, mert a bérmentesítés nélküli levél biztosabban eléri célját. A megszólításban az első levelekben az „úr" szón van a hangsúly, azonban még a levelezés első évében a „nagyérdemű barátom" megszólítás használata kerül előtérbe. 10 A levelező partnerek az első levéltől az utolsóig megmaradnak a magázódásnál, aminek a magyarázata valószínűleg a korkülönbségben rejlik. Belejátszhatott még ebbe az a körülmény is, hogy Váradi Szabó életének egyik fontos és sok izgalomra okot adó mozzanata nemességének elismertetése volt, ami azonban csak Kazinczy halála után történt meg. A levelezésben annak is nyoma van, hogy a reakció nem nézte jó szemmel Kazinczy széleskörű levelezését, s annak ellenőrzésére intézkedéseket tett. Váradi 8 A levelezés első rövid tartalmi ismertetését Jakab Elek adta, aki Kazinczynak csak 14 leveléről tudott. Jakab Elek: Váradi Szabó János, mint a magyar népoktatásügy egyik úttörője (Néptanítók Lapja. 1879. júl. 15. XII. évf. 13. sz. 273—278). 9 Szerencsy Józsefnét, sz. Radvánszky Terézt Kazinczy még Kassán ismerte és kedvelte meg. e , 10 „Elek ezzel a' betses nevezettel minthogy a' Tekintetes Úr engemet arra méltóztatott. Bár tsak abba a' mértékbe érdemelhetném azt meg valaha, a'melybe azon igyekezni fogok". /Váradi/ Szabó levele Kazinczyhoz. Zsolca, 1815. nov. 27. Lev. XIII. 300. 33* 515