A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)
Dankó Imre: Két homoki hajdúváros népi építkezése
régi hadházi városházán. 77 Olyan helyeken, ahol a tornác előtt nincsen kiskert, a tornácoszlopok-lábak közit elkerítik, bedeszkázzák és a bejárat előtt tornácajtót alkalmaznak, hogy az udvaron szabadjára engedett baromfik, állatok ne tudjanak a tornácra bemenni. Ahol nincs tornác és kiskert sincs, ott a baromfik és állatok távoltartására a pitvarajtón használnak a tornácajtóhoz hasonló alacsony lécajtót, verécét. A házak tűzfala zömében paticskészítésű, de akad néhány deszkából készült is. Mindkét fajta tűzfal közös tulajdonsága az, hogy rajta helyezkedik el az egyes vagy kettes szellőzőnyílás. Ezek ovális alakúak. Ha egy van belőlük egyszemű, ha kettő, akkor hétszemű házról beszélünk. A házak közismerten fontos része a tűzhely. A hadházi és pércsi házakban a házak építési anyagától, illetve technikájától függően a századfordulóig szinte kizárólagosan a nyílt (padka) — és ugyanakkor zárt tüzelésű tűzhelyek (kemence, boglyakemence) együttes használata volt a jellemző. A századforduló után a padkákat mindinkább kiküszöbölték és falba rakott spór okkal (sparhelt) helyettesítették. A kemencék tovább megmaradtak és csak napjainkban kezdődött meg kitelepítésük. A padkák eltüntetése együtt járt az úgynevezett pendelykémények és szabadkonyhák felszámolásával. Újfajta, téglából készült kémények épültek, amelyekbe csövön vezették be a falba rakott spór füstjét, illetőleg úgy helyezték el őket, hogy a kemencetorok a kémény alá nyíljon. A múlt század 90-es éveiben épített újfajta téglakémények úgynevezett fedett kémények voltak, amelyek a fekete földi hajdúvárosoknak is jellegzetes építészeti elemei. A korábbi pendely, vagy sátorkémények úgy készültek, hogy a kémény alsó részének (a szoknyának) és magának a kéménynek (kürtő) elkészítették lécekből, hasítványokból a vázát. A vázat bekötötték veszszővel, innen sövénykéménynek is nevezték az efféle kéményeket. Aztán kívülbelül gondosan betapasztották. A kémény szoknyája a pitvar kétharmadát elfedte. Ezt nevezték szabadkéménynek. A kürtő alatt középen állt, ha volt, a középpadka, oldalánál vagy két kemencés ház esetén oldalainál az oldalpadka vagy oldalpadkák. Ha a kéményvázat náddal borították és azt tapasztották be, a kéményt nádkéménynek is nevezték. A pitvar azon része, amire a kéményszoknya borult, volt a kürtőalja. Az ilyen készítésű kéményeket kívül, a tető felett deszkával borították, hogy az eső a tapasztást le ne mossa róla. A kémény nyílása fölé pedig két deszkából kis tetőt készítettek, hogy az 77 É. Kiss S. i. m. 523. 282 7. kép. Hajdúhadház, Dózsa György u. 24. Pintér Erzsébet háza. Épült 1860—65 között, eredetileg kertségi hajlék. Kétosztatú, ajtaja előtt kis féleresszel. Fecskerakásos és patics. Szecskazsúppal fedett.