A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Dankó Imre: Két homoki hajdúváros népi építkezése

eső, hó a kéményen keresztül be ne essen a pitvarba. Az ilyen kémények nagyon tűzveszélyesek voltak, ezért kellett kitapasztásukra nagyon ügyelni. Régi házaink átalakításánál elsőnek a szabadkonyhát (hidegkonyha) szüntetik meg. Mindkét helyen emlékeznek középpadkára is, azonban sokkal elevenebb az emlékezet az oldalpadkáról, amely a szobában levő kemence torka előtt, a pitvarban állt és tovább fennmaradt. A két homoki hajdúváros házainak ajtaját és ablakát sok esetben barkácsolók és nem mesteremberek készítették. Az ajtókat ácsolták és a deszkákat zsalus szerkezettel, egymásba illesztve rakták össze ajtólevéllé. Sokszor azonban készen vették helybeli asztalosoktól, vagy vásárokon áruló iparosoktól. Hajdúhadházon nemcsak helybe, hanem vidékre is dolgozó híres asztalos volt Borsi Mihály, akinek az 1700-as évek végén készült tékáját és festéktörőjét a hajdúhadházi helytörténeti gyűjtemény őrzi.

78 Jónevű hadházi asztalos volt még Aranyi Molnár József és Karap Imre is. Mint a két homoki hajdúváros építkezési sajátságáról kell megemlékezni a ház elején, a pitvarajtó mellett létesített keskeny pitvarablakról. Erre azért volt szükség, hogy a pit78 Enyedi József szíves közlése. 8. kép. Hajdúhadház, Dózsa György u. 20. özv. Enyedi Bálintné háza. 1850—60 között. Fala fecskerakásos, kanfaros, zsúppal fedett, háromosztatú. 9. kép. Vámospércs, Tanácsköztársaság útja. Polgár Sándor háza. Épült 1850 körül, fecskerakásos, kanfaros, zsúppal fedett. A zsúpot védő vesszők, gallyak jól láthatók. Előtte zsúpfedésű kis istálló. 283