A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Dankó Imre: Két homoki hajdúváros népi építkezése

nagyjából észak-déli irányú elnyúlt homokdomb képezi. A település azonban részint kicsisége, részint pedig az elnyúlt homokdomb vonulatát követő formája miatt soha sem volt oly mértékben erődjellegű, mint Hadház is vagy a többi hajdúváros. Az a kevés erődjelleg, ami szükségszerűen mégis kialakult, a templom közvetlen környékére korlátozódott. A mai református templom ősi, középkori eredetű templomhelyen áll. A mai templom építéséről bizt os adataink nincsenek, régészeti kutatásokkal kellene eldönteni, hogy mennyiben új, illetőleg mely részletei középkoriak vagy XVI—

XVII. századiak. A templom valamikori erődjellegéről sem tudunk, bár egyszeri látásra is megállapítható, hogy könnyen védhető helyen áll, könnyen erődíthető volt, illetőleg lehetett. Azonban ennek ma semmi nyoma sincsen, ilyesmi a lakosok emlékezetében sem él. Mégkevésbé ismert az egykori hajdúpalánk. Ez minden valószínűség szerint nem is volt. Különben itt is négy tized alakult ki. A tizedek nem egykorúak és érdekességük, hogy közülük háromhoz külön temető csatlakozik. így a Nagy utcai temetőhöz tartozó tized a vasúti mellékutca három ágával, a Vízútcai temető tizede a Nyírábrány felé eső teleprész, a Kozma zug, a Böfögő Szabó zúgja és a Bagaméri zug, a Kis utcai temetőhöz tartozó tized a község Nyírmártonfalva felé eső része, a Köteles zug, az Oktató Szabó Imre zúgja, a Hegedűs zug. A Hegyalja tizednek nincsen külön temetője. Ez a városrész voltaképpen egy zugkomlexum, a Jókai utca mindenfelé ágazó részei, összefoglaló nevén Dombalja. Vámospércs települési viszonyaira kevésbé, ellenben 1930—33 közötti gazdálkodási viszonyaira, társadalmi életére vonatkozóan, sőt népi építkezését is figyelemmel kísérve, Cseke Ilona dolgozatában olvashatunk értékes, jó helyismeretre támaszkodó ismertetést.

55 Kár, hogy a gazdálkodás, a társadalmi élet ismertetésénél nem hasznosította kellő mértékben és fejlesztette tovább a korábbi feldolgozásokat, amelyek ugyan nem kimondottan vámospércsi vonatkozásúak, de részint adataikkal, részint szempontjaikkal, összehasonlítási lehetőségeikkel Vámospércs településtörténetének is sokoldalúbb megismerését eredményezték volna. A számbajöhető munkák közül ezúttal csupán egyet említünk meg, a Balogh Istvánét, amelyben a debreceni és nyilván a Debrecen környéki erdők életével is, a vákáncsosok életével foglalkozik.

50 Vámospércs éppen kicsinysége miatt 1876-ban, Hajdú vármegye létrejöttekor, elvesztette a városi jellegét és nagyközség lett a balmazújvárosi járásban, amelynek Debrecen volt a székhelye. Ez a közigazgatási elrendezés erőteljesen Debrecenhez kötötte Pereset. Ez a kapcsolat az első világháború után tovább erősödött, mert a községtől nem messzire megvont határ korábbi kapcsolatai jelentős részétől megfosztotta. Mind Hadház, mind Peres zárt település volt. Ez egyrészt a volt kertes településből következik, illetve Vámospércs esetében, ahol a kertes település kérdése nem kellően tisztázott azzal, hogy már beleesik a sűrű településű, úgynevezett kisfalvas területbe. Különben Hadház éppen azon a határvonalon áll, ahol az egykori sűrű településű kisfalvas terület érintetlen maradt. Hadház még jobban ki volt téve a XVI—

XVII. század háborús pusztításainak, mint Peres. Ez is magyarázza, hogy Peres települése kevésbé erődjellegű, mint Hadházé. Ennek a települési határjellegnek a jobb megismerését nagymértékben szolgálják Módy György kutatásai. Ezek a régészeti-történelmi kutatások tárgyunk szempontjából igen 55 Cseke Ilona: Fejezetek egy Hajdú vármegyei község életéből. Vámospércs (Debrecen, 1934) 81. Kézirat a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Földrajztani Intézetében. 56 Balogh István: Adatok a debreceni erdőgazdálkodás történetéhez. A vákáncsosok (Debrecen, 1936) 16. 262