A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Dankó Imre: Két homoki hajdúváros népi építkezése

jelentősek. így többek között a közeli Tégláson végzett ásatások is.

57 Megállapításai közül mindössze egyre utalunk, amely tárgyunk szempontjából jelentős. Módy azt írja, hogy a környékbeli erdők a középkorban a Nyírség valamikor összefüggő erdőségéhez tartoztak. Ennek maradványai, így a Hadházi erdő is, ma is megvannak. A koraközépkori falvak az erdők irtásain állottak. Azaz Hadház és Peres is irtványtelepülések lehettek, eltérőleg a többi, a fekete földi hajdúteleptől. Azok ugyanis középkori városok voltak (Böszörmény, Nánás, Szoboszló) és városi fejlődésüket a XV—

XVII. századi harcok akadályozták meg. Ezek közé a középkori várostelepülések közé tartozik valamelyest Hadház is, mert dacára annak, hogy irtvány település lehetett, hogy homok talajon áll, a már korábban elmondottak szerint is magán viselte a középkori városka ismérveit. Módy egy másik megállapítását, fontossága miatt, idézzük is. Azt írja, hogy ,,a megtelepülésre a nyírségi tájon csak a bővebb vizű völgyek illetve tartósabb időszaki vízállások melletti hátságok voltak alkalmasak, hogy e kis települések következtethetőleg állattartásból élő lakosai megélhessenek".

58 Az erdő mindmáig igen jelentős mindkét településünk életében. Hatásuk az élet minden területén érvényesül, de különös súllyal jelentkezik az építkezésben.

59 A két homoki hajdúvárost körülölelő, többékevésbé összetartozó erdőség, habár az egykori nyírségi erdőséghez tartozik mais, napjainkban a debreceni erdő részei. Az erdőgazdálkodás szervezeti felépítettsége is így határozza meg őket.

60 A következőkben az erdők fontosságára való általános utalással a terület flóráját kívánjuk nagy vonalakban ismertetni az építkezés szempontjából. Már említettük, hogy a lefolyástalan völgyek, mélyedések tavaiban, mocsaraiban gazdag vízi növényzet élt. Területünkön például szinte mindmáig gazdag volt a nádtermés. A talajviszonyok és az időjárás miatt kedvelt gabonafajta mindkét helyen mindmáig is a rozs, ami közismerten jó szalmaadó növény. A Nyírség szalmatermelése mindig fontos volt, Márton Béla esetenként, az egyes helységek bemutatásánál külön is kitért rá.

61 A rozsszalma sajátos fajtája a zsupszalma (zsufszämä), amely a két homoki hajdúvárosban a házfedések általánosan használt anyaga volt még a közelmúltban is. Az építkezés szempontjából jelentős újabb növény a napraforgó, szárából kerítést, paticshoz falat készítenek. Az erdő azonban a legjelentősebb. Nem csak a faanyag miatt, hanem az aljnövényzet, az erdőszéli növényzet miatt is. A két homoki hajdúváros erdeinek az építkezés vonatkozásában legjelentősebb fája a tölgyfa (tőgyfa), újabban az akácfát (akác, ákácafa) is használják. Az aljnövényzet közül nagy jelentőségű a kökény (kökin) és a fagyai (fagya). Ezeket vesszőformában fal- és kerítésfonásoknál, tetőzeterősítésnél használták. A vizet kedvelő fafélék közül legfontosabb a fűzfa. A fűzvesszőből (fiefa, fücfa, fievessző") kötést szolgáló gúzst (gús) készítettek. De jelentős a nyírségi táj másik, mindinkább történetivé váló arca is, a sívó homok. A laza, mindig mozgásban levő talaj növényzete gyér, az építkezés szempontjából nem számottevő. Inkább fontos maga a talaj. Ez a laza homoktalaj, a kissé változatos, az építkezés szempontjából könnyen hasznosítható kicsi felszínkülönbségeivel jelentősen befolyásolta az építkezést a múltban és kissé még nap57 Módy György: A téglási ásatás településtörténeti vonatkozásai. DMÉ 1962—64. (Debrecen, 1965) 133—150. 58 Uo. 135. 59 Vö. Balogh István: A debreceni erdős puszták betelepülése. (Debrecen, 1936) Klny. a Debreceni Szemléből. 133—138. és Uő: A debreceni belső legelő és felosztása 1876-ban. Klny. a Debreceni Képes Kalendáriumból (Debrecen, 1936) 7. 60 Debrecen szabad királyi város erdőgazdaságának ismertetése (Debrecen, 1939) 19. 61 Márton B. i. m. Hajdúhadház szalmatermelése 69 982 q 37.; Vámospércsé 18 041 q 126. 263