A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)
Gunda Béla: Részletek a Magyar Néprajzi Lexikonból
szerző munkájuk célját abban látta, hogy a szokások, kultikus és mágikus hiedelmek forrásait, eszközeit, irányulási céljait, lélektani alapelveit, a varázsló eljárások szertartásos módját címszavakban foglaltan szótárszerűen összeállítsa. A munkából több részlet meg is jelent, 5 de sajnos annak egésze kéziratban maradt. A közölt részekhez fűzött megjegyzések során a két szerző fontos elvi kérdéseket is felvetett. Címszavaikat olyan általános keretbe foglalták, amelyben a családi szokásoktól kezdve a munkaeszközökhöz fűződő hiedelmeken, varázsverseken, ráolvasásokon, természetfeletti lényeken és a kultikus cselekedetek különböző célok szerinti megnyilatkozásáig a magyar folklór számtalan alapkérdése bemutatásra kerül. A szerzők a tárgyi anyaggal kapcsolatban keresik a hozzájuk fűződő kultikus eljárásokat, varázslatokat. Szerintük a múzeumok tárgyi anyaga holt marad, ha a népéletben való szerepüket nem tartjuk nyilván és nem magyarázzuk. Valamely gazdasági eszköz célszerű szerkezete, díszítése a népi tapasztalat és ügyesség műve, de a külső formák mögött gyakran kultikus elképzelések is lappanganak. A tárgyak varázslatok eszközei is lehetnek s ilyen módon a formákhoz néplélektani problémák kapcsolódnak. 6 Katona Lajos, Bátky Zsigmond, Herman Ottó, Szendrey Ákos és Szendrey Zsigmond messziremutató tervei és első törekvései öltenek majd konkrét formát a Magyar Néprajzi Lexikonban, amely a magyar néprajz legszélesebb területéről nyújt felvilágosítást, útbaigazítást nemcsak a szakember, a kutató hanem a magyar népi műveltség iránt érdeklődő nagyközönség számára is. A lexikon kézikönyve lesz az etnográfusnak, a régésznek, a szociológusnak, történésznek, az irodalom- és nyelvtudományok művelőjének, az oktatási munkát végző tanárnak és népművelőnek. A lexikon szerkezetével, beosztásával, általános elveivel itt nem kívánok foglalkozni. Az eddig kidolgozott címszavaimból — amelyek még időközben csiszolódhatnak — mutatok be néhányat, a lehetőségek szerint a népi műveltségünk széles területéről. A kidolgozásnál igyekeztem figyelembe venni egy-egy címszó anyagának múltját, népnyelvi vonatkozását, az elnevezések etymológiáját, valamint az analógiákat akár történeti kapcsolatról, akár konvergenciáról van szó. A címszavak kidolgozásánál (s ez vonatkozik a lexikon egészére) nem minden esetben lehet egységes szempontokat érvényesíteni. Ez nemcsak a címszavak anyagának jellegéből, hanem az eddigi kutatási eredményekből is következik. A magyar néprajzban nem egy területen még csak az anyaggyűjtésnél tartunk, más esetekben már igen színvonalas értékelést is elvégeztek az etnográfusok és folkloristák. Ez természetesen visszatükröződik a lexikonban is. A bemutatott címszavak kidolgozásánál felhasználtam azokat az elveket és tapasztalatokat, amelyekről a Magyar Néprajzi Lexikon c. tanulmányomban már szóltam. Magam eddig kb. 400 címszót dolgoztam ki. A kidolgozásnál a néprajzi munkákban mellőzött anyagot (pl. múlt századi folyóiratok közléseit), valamint saját gyűjtésem adatait, megfigyelésemet is tekintetbe vettem. A címszavak remélhetőleg felkeltik az érdeklődést a Magyar Néprajzi Lexikon egésze iránt s rávilágítanak a műhelymunka problémáira, valamint nehézségeire is. 5 Szendrey Zs.—Szendrey A., A néprajzi gyűjtések és a magyar babonaszótár terve. Népr. Ért. XXXI. (1939) 111—118. Mutató a magyar szokás- és babonaszótárból. Népr. Ért. XXXII. (1940) 78—87. Részletek a készülő magyar babonaszótárból. Ethnographia, LI. (1940) 195—210., 231—236. 6 Szendrey Zs.—Szendrey A., A néprajzi gyűjtések és a magyar babonaszótár terve. Népr. Ért. XXXI. (1939) 111—112. 220
