A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Újváry Zoltán: Lakodalmi játékok Konyáron

Kaszás játék. Legények egymás mögé állanak, s mennek körben a szobában. Kezüket lengetik és sisegnek, a kasza suhintását érzékeltetik. Bizonyos idő után egyikük elkiáltja magát: — No, emberek, kopik már a mező! Mindjárt végzünk, fogunk fürjet! Erre a legények a lányok közelébe igyekeznek jutni, megölelik, többen a „fogjunk fürjet" úgy értelmezik, hogy a szoknya alá nyúlnak. Nevetés, a lányok visongása kíséri a gyakran pajzán mozdulatokat magában rejtő tréfát. Dongós jelenet. Egy legény a szoba közepére állt. A dongó hangját utánozta, zümmögött. Két legény mellette „fogta a dongót". Kezükkel csapkodtak a levegőben, mintha a dongót le akarnák ütni. A dongó hangját utánzó legény kapkodta a fejét. Szórakoztató jelenet volt, amelyben az egyéni ügyességet, játszási készséget a résztvevők kitűnően tudták érvényesíteni. Páva-bemutatás. A páva szó a játék szerint a penisre vonatkozik. Egy legényt, aki még nem ismerte a játékot, székre, lócára, esetleg asztalra állítottak, kezét vízszintesen kinyújtva, mintha egy madár szárnyát alakítanák, seprőnyélhez kötötték. Ruháját megoldották, a nadrágja leesett, gatyáját lerántották s mindenki láthatta a „pávát". Phallos-mutatás. Mind az előző, mind ez a ritkább játékok közé tartozott. Gyermekek, fiatalabb lányok előtt nemigen mutatták be. Ez a jelenet valójában nem drasztikus, mégis azáltal, amit imitálnak, amire figyelmet irányítanak, kétségkívül az obszcenitás fogalmával illethető. Szükséges kellék volt egy tehéntőgy, ill. annak egy csecse. A régebbi időben, mikor tchénvágás sűrűbben volt, könnyen hozzájuthattak a legények a tőgyhöz. A bemutatásra vállalkozó legény a tehéncsecset az ágyékához erősítette. Surcot kötött maga elé. Amikor a bemutatásra került a sor, külön nem hívták fel arra a jelenlevők figyelmét. Viszont akik be voltak avatva a játékba, felhívták mások figyelmét arra, hogy mit láthatnak. A legény surcát időnként felemelte, mintha törülné az orrát, a száját. Ilyenkor a penis-imitáció látható volt. Azalatt a pár pillanat alatt teljesen úgy tűnt, mintha a legény penisét látnák. A legény igyekszik nagyon komoly maradni, mintha nem tudna semmiről s ez sokakban azt kelti, mintha a legény véletlenül „kint felejtette volna". A nőkben a szörnyülködés, a megdöbbenés és a kacagás váltja egymást. A phallos motívum párhuzamait Európa-szerte megtaláljuk a néphagyományban, főleg a farsang,de más alkalmak szokásaiban is. Az ide tartozó magyar anyag beható vizsgálatot igényel. Házaspár, terhes asszony jelenete. A hívatlanok, az ím. maskarások gyakran öltöznek házaspárnak, terhes asszonynak. A házaspár jelenetben az asszony többnyire terhes nőként mutatkozik. Mindkét szereplő férfi, legény. A női ruhába bújtatott legény gyakran arcát is kifesti, száját kipirosítja. A férjet alakító legény szintén arra törekszik, hogy arcáról ne ismerjék fel. Korommal mély ráncokat húz az arcára, bajuszt fest, olykor csepűből szakállat erősít az állára. Tollseprős kalapot tesz a fejére, kopott ruhát ölt fel. Hangjukat elváltoztatják. Az ember láthatóan is utalásokat tesz az asszony előrehaladott állapotára. Ennek ellenére táncolnak, először együtt, majd néhánnyal a vendégek közül is. Italt kapnak bőséggel, s természetesen kalácsfélékkel is megkínálják őket. A házaspár-jelenet a részeg ember és felesége jelenetéhez áll közel. Ez természetesen csak a formai megjelenítésre vonatkozik, amennyiben a részeg ember és felesége, mint házaspár a fentivel szinte azonos öltözetben jelenik meg. A házaspár alakítás, a férfi nőnek való öltözése nagyon gyakori a népi játékokban, az alföldi néphagyományban általánosnak tekinthető. 490