A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Szíj Rezső: Gulyás Pál és Ottó Ferenc kapcsolata

Ugye te vagy ama híres Vejnemöjnen ősapó ? Vejnemöjnen ősapó ? Benned a fehér hó csöndje csenget és az ifjúság. . . Honnan vettél nyolcszáz évet, honnan vettél nyolcszáz évet, véred örök ritmusát, véred örök ritmusát ? Világítson most fehéren hulló éved halk hava, megfojt a rontó sötétség, megfojt a rontó sötétség, megfojt a rontó sötétség, Louhi rút parancsszava, Louhi rút parancsszava! Meg kell menteni Vejnemöjnent, meg kell menteni Vejnemöjnent, az öreg szakállas Istent, Ukkó égő tüzeit, meg kell menteni Lemminkejnent, meg kell menteni Pohjolát, Pohjolát, Pohjolát, Pohjolát, Szampó csillagos csodáját, meg kell menteni a Vasat, Vasacska csillag-családját. .. Meg kell menteni a tojáshéjt, mely a tengerbe esik, meg a piciny világot, melyből a nagy születik! Honnan vettél nyolcszáz évet ? Szakálladról hull a hó... Szakálladról hull a hó. .. Szakálladról hull a hó. . . Ottó Ferenc azonban az ajánlott verseket, a Kalevala kórusát, Veres Pétert, a Tékozlót, (amely pedig tiszta zene) nem találta megzenésítésre alkalmasnak és ezt elég félreérthetetlenül adta Gulyásnak tudtára. Mivel a költő nagyon szerette volna, ha Ottó Ferenc valamelyik versét megzenésíti, nem nehéz elképzelni, hogyan érinthette Gulyást Ottó Ferenc levele (21. sz.) amelyben megírta: miért nem alkalmas a küldött kórusszöveg a megzenésítésre. De nem adta fel a reményt, hogy Az Alföld Csendjében talál alkalmas szöveget. Ottó Ferenc az Új Magyarország с napilapból értesült a költő kórházba vonulásáról — még Gulyás levele előtt. 658