A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Bakó Endre: Egy fejezet Oláh Gábor életéből

„Évekkel ezelőtt fülembe jutott egy különös mendemonda. Főként irodalmi körökben azt suttogták, hogy én, aki a század első évtizedének utolsó éveiben a debreceni Kollégium nagy könyvtárának könyvtárosa voltam, a könyvtárban őrzött kéziratokból Csokonai-kéziratot tulajdonított volna eis azt vagy magamnál tartom, vagy a Petőfi Társaságnak adtam át megőrzés végett. Mondanom se kell, hogy ebből a mendemondából egy szó se igaz. En könyvtárnoki szolgálatom ideje alatt körülbelül 80 darab értékes kézirattal gyarapítottam a könyvtár kézirat gyűjteményét. (Arany, — Kölcsey, — Csokonai, — Ady,— stb.) Nemhogy onnan Csokonai-kéziratot tüntettem volna el. Igaz azonban, hogy volt a könyvtárban egy bekötött, vastagabb füzet, a könyv fedelén ezzel az írással: Csokonai — reliquiák. Ebbe a tiszta fehér lapokból álló, bekötött füzetbe, az első oldalra be volt illesztve egy kéziratos vers, címe: „Ne feledj el, óh!" Erről a versről azonban már Bánószi József megállapította, hogy nem Csokonai-vers. Ezt megállapítottam határozottan én is, aki talán szerénytelenség nélkül mondhatom, ismerem Csokonait. Ezért aztán én ezt a teljesen értéktelen verset kivettem a füzetből és azt megsemmisítettem. Ezt fel is jegyeztem a könyvtári katalógusban. Elkövettem azonban — mondjuk — azt a hibát, hogy a bekötött, most már teljesen üres könyvet arra használtam fel, hogy abba kezdtem írni lírai kitérésekben gazdag életrajzi feljegyzéseimet. Mikor ez a könyv tele lett, magam is állítottam össze és köttettem be ilyen füzetet még kettőt és azokba írtam tovább életem történetét. Ezt a 3 kéziratos könyvet adtam át, már mint reálgimnáziumi tanár 1925 táján Gyökössy Endrének, aki velem együtt tagja volt akkor már a Petőfi Társaságnak, és arra kértem őt, hogy vigye fel a könyveket Budapestre és adja át azokat a Petőfi Társaság főtitkárának (múzeum-őrének), a „Petőfi Ház"-ban való megőrzés végett, mint Oláh Gábor letétjét. Ez meg is történt. Felvethető az a kérdés: miért nem adtam át kéziratos könyveimet a kollégiumi könyvtárnak ? Ott is őrizhették volna. Ezt azért nem tettem, mert az első kötetben éppen a debreceni egyházi, kollégiumi és városi vezetőkről is jegyeztem fel a magam élete-sorsával kapcsolatban nem mindig hízelgő megállapításokat. Attól tartottam, hogy esetleg ezért megsemmisíthetik írásomat. Most azonban betegen, 60 éves koromban másképpen gondolkozom. Élettörténetem feljegyzéseinek első kötete (maga a könyv anyaga: födele, papírja) a kollégium könyvtár tulajdona volt. Azt akarom tehát, hogy ez a kötet a „Petőfi Múzeum"-ból kerüljön vissza a debreceni kollégiumi könyvtárba. Arra kérlek benneteket; Gyökössy Endre írja le, amit most itt teljesen őszintén elmondtam (én már írni nem látok, mint tudjátok) közöljétek kívánságomat a Petőfi Társasággal és a kollégiumi könyvtár könyvtárosával, Varga Zsigmond úrral, és lépjen közbe élőszóval is Gyökössy Endre, hogy a kötetet a kollégiumi könyvtár megkapja."

24 Baja Mihály és Gyökössy Endre Oláh Gábor rendelkezését öt példányban legépeltette, egy példányt elküldtek Oláh Gábornak, egyet a Petőfi Társaságnak, egyet a kollégium könyvtárának, egyet-egyet pedig megőriztek a végrendelet megfogalmazói. A helyzet, a megrendítő alkalom olyan őszinteséget kölcsönöz az írásnak, hogy Oláh Gábor igazát szinte felesleges bizonyítani. Levelezéséből tudjuk, hogy még Juhász Gyulát, Szegeden élő költőtársát és barátját is arra kérte, hogy zarándokoljon el a város nagy embereihez és a kollégium számára kérjen tőlük kéziratot.

25 De Varga Zsigmond doktor, akinek a nevével már találkoztunk egy, a 633