A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Bakó Endre: Egy fejezet Oláh Gábor életéből

nagy áldozatok árán is biztosítani egy helyi talajból kinőtt és a kollégium életével összeforrott kiváló írói és költői tehetségnek jövőjét. Annyival is inkább kötelessége lett volna ezt tenni mind a két erkölcsi testületnek, mert Oláh Gábor nyolc esztendeje okleveles középiskolai tanár és a könyvtári teendőkben teljesen szakavatott ember. A Csokonai Kör a lehetőség és a tisztesség határain belül mindent megtett, hogy Oláh Gábort Debrecen irodalmi életének megtartsa és olyan lelki rázkódtatásoktól megóvja, amilyeneknek évek óta függő helyzete miatt ki volt téve és amilyeneknek ismétlődése csak kárt és veszteséget jelenthet a magyar irodalomnak."

13 Kardos Albert a szavaknál is többet tett Oláh Gáborért. О tanácsolta neki, hogy adja be kérvényét a minisztériumhoz, s minden kapcsolatát latba vetve, azon igyekezett, hogy Oláh Gábor az ő iskolájába kerüljön. Oláh Gábor A bérkocsis fia című önéletrajzi verses regényben így emlékezik rá: Egy hű zsidó, kiben az ember Körülmetéletlen lakott, Pártomat fogta. Türelemmel Zörgetett minden ablakot, Perselybe gyűjtött régi módra S pénzzel oldozta száz bajom.

14 Tudomásunk van arról is, hogy dr. Benedek János és Zilahi Gyula színművész is tettek lépéseket Oláh Gábor elhelyezésének ügyében.

15 A Debreceni Újság „Mozgalom a főiskola száműzöttje mellett" című cikkében helyt ad Zivuska Andor, a Csokonai Kör választmányi tagja levelének, amelyből néhány mondatot idézek: „Az egyetemmé emelkedni akaró kollégium nem ad kenyeret Oláh Gábornak ? Lehetséges ez ?... Komikus és tragikus való! Oláh Gáborra nincs szüksége a kollégiumnak! Milyen fényűző komikum! Oláh Gábornak szüksége van a kollégiumra, milyen szomorú szürke tragikum!"... Zivuska arról is beszél, hogy Oláh Gábor helyzete foglalkoztatja legelevenebben a város kultúrájáért aggódó embereket. A szerkesztőség állásfoglalását jól jellemzi, hogy a levél után az alábbi megjegyzést teszi: „Ezekben adjuk a közhangulat megnyilatkozásait, amelyekhez nincs hozzátennivalónk."

16 A Debreceni Nagy Újság reflektál Ferenczy Gyula már említett, saját lapjában megjelent cikkére. Felháborodott hangon utasítja vissza az igazgató mentegetőzését és cinikus tanácsait. „Nem, ezekből nem kérünk... Hogy Oláh Gábor nem dolgozott a könyvtárban? Istenem, nem azért választották oda, hogy Dickenst, Jókait és Dumast adjon szombat délután a nemes ifjúságnak, vagy modern könyveket a nyugatos gimnazistáknak. Ha jól emlékszünk, annak idején a kollégium elkönyvelte az elismerést, melyet azért a kultúr-jótettért kapott, hogy Oláh Gábornak, a neveltjének módot adott a nyugodt megélhetésre és az irodalmi munkásságra."

17 Nem sokkal később ugyanez az újság hírül adja, hogy Oláh Gábornak állást szereztek. „Bejuttatták a DMKE debreceni internátusába felügyelőnek," évi 600 korona fizetéssel és teljes ellátással. Kap egy szobát Oláh Gábor, amelynek négy fala közé bezárkózhat és királyi magasságban a sok csúszó-mászó fölött, akik kivágták alóla a kollégiumi gyékényt, tovább szőheti azokat a csillogó szálakat, amelyekből hevülő fantáziájának drága szőnyegei kerülnek ki."

18 A hír valódi. Oláh Gábor is megemlékezik naplójában, hogy jó emberei közbejárására a DMKE-ben állást kínáltak neki, de mint írja: „ehhez a pesztra 631