A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Tóth Endre: Földessy Gyula levelei Oláh Gáborhoz

Tóth Endre Földessy Gyula levelei Oláh Gáborhoz Nincs irodalomtörténetileg kimutatható nyoma annak, hogy Földessy Gyula és Oláh Gábor között már 1941 előtt is személyes vagy levelezési kapcsolat állott volna fönt. Pedig mindkettőjük életét és munkásságát döntően befolyásolta, sőt meghatározta a XX. század legnagyobb magyar lírikusához, a kortárs Adyhoz való magatartásuk. Az esztéta és irodalomtörténész Földessyt, az „Ady-versek poéta-adminisztrátorát" egész életében az Ady-mítosz, az Ady-versek bonyolult szimbólumrendszerének megfejtése, szeretett költő-barátjának elismertetése és népszerűsítése foglalkoztatta. Működésének nagyobb s jelentősebb része ez. Ady védelmében mindig és bárkivel szemben kiállott, s az elfogultságig fajuló szenvedéllyel támadta a költőnek nemcsak a konzervatív-nacionalista oldalon hadakozó ellenfeleit, hanem a Nyugat körébe tartozó fegyvertársakat is, főleg Babitsot és Kosztolányit, amikor azok a halott Ady jelentőségét, forradalmi eszméit és emlékét megtagadták vagy kisebbítették. Másrészt az is közismert tény, hogy Oláh Gábor, akit indulásakor, a század első tizedében sokan — s nem is alaptalanul — a fiatal költők legderekabbjának tekintettek: kezdetben féltékenyen, később nyíltan ellenségesen figyelte a nagy vetélytárs, Ady Endre fokozódó költői kiteljesedését s az ezzel párhuzamosan növekvő hírét-népszerűségét. Oláh 1908 nyarán, párizsi kiruccanása során személyesen is megismerte az akkor már évek óta ott élő Adyt, s ez a találkozás közelebb hozta őket egymáshoz. Kapcsolatuk azonban a későbbi időben is ellentmondásos volt, ennek dokumentumai mindkét költőnél megtalálhatók. (Lásd: Ady: Mert másokért csatáztam с versét, Oláh: Szegény magyarok с regényét, valamint Egy faragott istenképhez, és Jákob harca az angyallal с verseit.) A győzelmes vetélytárs halálára azonban Oláh már egy megrendítően emberi költeménynyel reagál, melyben meghajlik annak nagysága előtt (Ady Endre halálára). A húszas években is több előadást és tanulmányt szentelt Ady költészetének. Földessy Gyula csak akkor került közelebbi kapcsolatba Debrecennel s az ott élő írókkal, amikor Gulyás Pál hosszas rábeszélésére elvállalta az Ady Társaság elnöki tisztét, melyet Ady Lajos halála óta (1940) nem töltöttek be. Gulyás Pál választása bizonyára azért esett a tekintélyes, s az Ady-problémát minden vetületében ismerő, de az akkori irodalmi életben eléggé mellőzött Földessyre, mert Ady-szemléletük sok ponton megegyezett (Ady „váteszi" mivolta, Ady mítosz-teremtő képessége stb.). Közös platformra állította őket Babits és köre iránti ellenszenvük, s általában attól a rossz értelemben vett literátori és pestiesen urbánus-polgári légkörtől való viszolygásuk, mely akkortájban eluralkodott az irodalmi életben. Földessynek és Gulyásnak Debrecennel és az Ady Társasággal eszményien szép terveik voltak, melyek nagyrészét azonban az egyre erősebben fasizálódó, háborús légkörben nem valósíthatták meg. Földessynek Debre621