A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Tóth Endre: Földessy Gyula levelei Oláh Gáborhoz

cen iránti megbecsülését bizonyítja, hogy gazdag Ady-gyűjteményét, levelezését, relikviáit a Déri Múzeumnak ajándékozta, azzal a kívánsággal, hogy ott Adyszobát rendezzenek be.

1 Az akkoriban Debrecenben tartózkodó s Gulyás Pál által is támogatott ifjú költőről, a jelenleg Erdélyben élő Gellért Sándorról pedig lelkes felfedező cikket írt Zilahy Lajosék képes folyóiratába, a Híd-Ъа. „Az ismeretlen Ady" с tanulmánya pedig 1941-ben a Debreceni Ady-Társaság kiadványaként jelent meg. Ekkoriban, 1941. tavaszán jelent meg Oláh Gábor Hangok lázadása című verseskönyve. A testes kötet öt elbeszélő költeményt tartalmazott. Ezt a huszadik században kevesek által kultivált műfajt Oláh nagyon kedvelte. Gazdag nyelvi adottságait, szertelenül romantikus fantáziáját és parttalan epikusi mesélő hajlamát ezekben az alkotásokban korlátlanul csillogtathatta. Könyvét megküldte Földessy Gyulának is, aki az alábbi levélben köszönte meg a baráti gesztust: „Kedves Oláh Gábor, — meghatottan forgatom meleg dedikációjú könyvedet s köszönöm az élvezetet, amit szereztél vele nekem. A magyar költészetnek Te vagy a legnagyobb erőfeszítője és egyik legértékesebb talentuma. Hogy talán nem minden sikerült Neked, amit meg akartál s amit meg akarsz valósítani: emberi és művészi sors: Michel Angelo is vad dühvel verte szét egyik legnagyobb alkotását, mert a kivitel a legistenibb-legemberibb alkotóknál se elégítheti ki a művészi ambíciót. Mindenesetre megnyugvással tekinthetsz vissza alkotásaidra. Ha adsz valamit a véleményemre, közlöm Veled, sohasem tartoztam azok közé, kik fitymálva-gáncsoskodva ítélkeztek Fölötted. Ady s az Ady-korszak bármely poétája mellett is külön s igaz egyéniség vagy; amit írtál: megmaradó magyar érték. Gondolati emelkedettségben, formaés nyelvbírásban a nagy magyarok közt van a helyed. Szeretettel üdvözöl-ölel nagyon tisztelő híved Bp. 1941—

VI—25. Földessy Gyula

2 A levelet Oláh Gábor, akit a kritika és az irodalmi világ élete utolsó évtizedében szinte teljesen negligált, érthető elégtétellel olvashatta. Hiszen Földessy, akinél Ady jelentette a normát, az Ady nemzedék legjobbjaival helyezte őt egyenlő sorba. Az is megnyugvással tölthette el a már súlyos beteg költőt, hogy Földessy elhatárolta magát az őt ócsárlóktól és fitymálóktól. A levélen felbuzdulva, Oláh is levéllel fordult Földessyhez, akit (a válaszból feltehetőleg) arra kért, hogy írjon méltatást a Hangok lázadásáról vagy még inkább: egész költészetét tárgyaló tanulmányt valamelyik folyóiratba. E baráti felszólításra Földessy az alábbi levéllel válaszolt: „Kedves Barátom, — igen kérlek, bocsáss meg, hogy olyan későn felelek, de sok mindenféle bajunkdolgunk volt. A legkellemetlenebb, hogy térd-ízületi zavaraim voltak s aztán emiatt bizonytalanságaink, hova menjünk nyaralni ? Először Pöstyénre gondoltunk, de aztán a Tátra mellett döntöttünk, talán a magaslati napozás is rendbehoz. A kétéletü embert kétszer is elolvastam. Színes, szép, nagy kifejező erejű magyarságod végig gyönyörködtetett benne (s a Hangok lázadásában s a 622