A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

É. Kiss Sándor:Hajdúhadház helynevei I.

szempontjából jelentős. A távolabbiról a közelebbi felé haladva — belsőségi elne­vezésekről lévén szó — legfontosabb természetesen a község neve, majd egyes na­gyobb, többé-kevéssé egységes részeinek és tájainak, és növekedése folyamán bel­területté vált kertjeinek és temetőinek megnevezése, s végül az utcák, közök, zugok sarkok megjelölésével jutunk el az egyes emberek házához és telkéhez. Tájékozódás szempontjából Hadházon jelentősek az utcák kereszteződésénél és elágazásánál keletkezett téres helyek. Hadház mint régi település sajátos képet mutat. A város középpontja a múlt század közepéig a régi templom és az őt körülvevő tér. Innen indultak az utcák sugarasan minden irányba. Kezdetben csak a volt Hajdúpalánk külső övezetét alkotó Árokig, amely a mai város középső részét, a 18. sz. végéig pedig az egész Hadház városát magába foglalta. Az árkon kívül voltak a kertek, az ólas- és káposztáskertek. A város lakosságának szaporodása következtében a 19. sz. végére a kertek is beépültek. Az utcák az Árok helyéről újra tovább ágaztak, s ezeknél az elágazásoknál, kereszteződéseknél keletkezett tereket, amelyek fontos tájékozódási pontok, a nép sarkoknak nevezte el. Hadház települési viszonyai miatt sok olyan kert keletkezett, amelynek belső parcelláit az utcafrontról megközelíteni nem lehetett, ezért zugokat hagytak, hogy az utcák által körülzárt szabálytalan, általában a háromszöghöz hasonló alakulatok belsejében lévő telkekhez, kertekhez, házakhoz be lehessen járni. A névadáskor a zugok nem szerepeltek önálló egységként, hanem annak az utcá­nak részei, amelyből elágaznak. Kevés kivétellel arról a családról nevezik el őket, amelyik a zugban lakik, illetve az ott lakók közül legismertebb. Akadnak névtelen zugok is. Ezek neve a közvetlen környék lakói számára csak a zug, mint egyedi fogalom. A földrajzi nevek közé soroljuk a jeles csapszékek, malmok és közkutak nevét, amelyeket mint közérdekű intézményeket és létesítményeket mindenki ismert, ennélfogva a tájékozódás biztos támpontjai voltak. A hajdiívárosok maguk gyakorolták a regálékat, a „kisebb királyi és úri jogokat": a kocsmáitatás, őrlés, húsmérés és vámszedés jogát. A község bevételeit jórészben a fenti jogok gyakorlása biztosította. Hadház több regálés csapszéket tartott fenn a városban, jónéhányat a határ­ban, és még Ujfehértón is volt „Hajdúhadház közönsége tulajdonába tartozó korcsmaház"'. A ma ismert csapszéknevek a 18. sz. végén tűnnek fel. Annak előtte „Hatház várassanak Szabad Kortsomáját" , 2 vagy közönséges kortsomáját" 3 emlegetik az írások. Az előbbi név arra utal, hogy a város szabadságjogán kiváltsága alapján működik, az utóbbi pedig, hogy a város közönsége és nem magánosok tulajdoná­ban van. A város a regálékat általában három évi időre a legtöbbet ígérőnek, illetve a legmegbízhatóbb bérlőnek nyilvános árverésen árendába adta. Nagyon sok ta­nácsi jegyzőkönyv tanúskodik erről. A Nemcsak a bérleti díj volt a város jövedelme, hanem а fogyasztási adó is. 5 A regálbérlők gondosan vigyáztak arra, hogy jogaik gyakorlásában kárt ne szenvedjenek. Moskovics Móric, akiről a legidősebb hadháziak apáik elbeszélése alapján tudnak, „a vak italmérés miatt panaszt tesz". 6 A korcsmák neve tanácsi iratokban, számadásokban, mesteremberek: nádkötők, kőmívesek, ácsok, lakatosok, kovácsok árjegyzéseiben (számláiban) korcsmai verekedések miatt hozott ítéletekben gyakran szerepel. 496

Next

/
Oldalképek
Tartalom