A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Újváry Zoltán: Lakodalmi játékok Konyáron

is a sép furkos Tsigány Seregnek vigastálására tenné meg, a mellyis igy kevetközsik sorul sóra. A mi segedelmink légyen a nagy semü Jupiternek nevében, a ki tsinálta azs ereg ólét, a vas pörölyt, a fúvó, a legyezét, a nagy és kis kalapátsot annak minden tsengé bengé sersamát egyetemben, Amen. Zsendiljetek fel óh mi mig rongyaltt hiveink a hollóknak károgásával, a sarkaknak tsergésivel a matskának nyávogásával, és azs verebeknek tsiripolásával. Te Uram! Sép fekete semü Jupiter, régen megígérted est mi nékink illyeténképpen, Ifrizkum Ritiz Tzifriscum tsingeré bingi: azs azs, te uram Jupiter! meg-irizhetsz minden ártalmas Vadaktól, úgymint azt őzsektől, Sarvasaktól, a Denevértől, a fosó Gémtói, és a silaj Tsikóknak megpatkolásától mind ezsek felett a miről legjobban félink, a katonaságtól sőt est is megigérted, hogy gondod lésen reánk, farahótól sármazott füstös Rajkóidra, hogy gondoskodói rólunk, s im e követkeső szikségeinkről: 1. Az Angliai Skarlát postóból való veres Nadrágot, arany fujtassál, ki hányva. 2. A fekete bársonyból való arany pasomántos Lajbiról. 3. A veres steklis és sarkanztzus tsismáról. 4. A melly legékesebb élettünk, a róka lurkos kururzos fényesen ragyogó aranyos gombokkal megrakott zeld selyem postó mentéről. De oh fájdalom! mind ezsekről már mi erekre elmaradtunk, sőt azs ereg Vajdának a vásárban — is e sok égés vig posztokból — is nem kaphatta fótnak a tirdire tsak egy poltura árát is, a mellyen megsomoródván azs öreg Vajda mondván; Aphengyon raine haszna ritka vásár. Szép barna képű, fejér fogú Hallgatóim! ennek a mi tistes és furkos Rajkónknak éppen élféltájban terténik halála, de minek elittc el-pisálta volna magát ezst monda az ereg Annyának; A'kis Rajkó purdémnck hagyom a rongyos verse Nadrágomat, a sárga tsismámmal eggyitt, ezsek után el fordulván, ugy irtt ki a sáján a bélé, mintegy vastag Hárs ketél. Ezt látván azs ő Felesége a somséd sátorba salada, mondván Dádé, Dádé, aj, jaj: ada ván a rajkó, Dithetz a más világra. Farakótul sármazsott tistes képű hallgatóim, sép volt jó volt ezs a Rajkó, de még-is megholt. Ugy de ezst hirditek miben állott sépsége és jósága s jaj im alább megtettsi ezekből, s mert meg vannak irva azs örökkön örökké Sátorban lakozsót ereg Vajdáné Assonyomnak pendele kurtzának 66-dik rántsanak 74-ik Portzikájának 84-ik 87-dik felakastásában. Ti somoru s idegen nemzsetü forkos hallgatóim, hogy sép volt ezs a Rajkó, megtetszik ebből, mert azs ő sépsége olyan volt mint a bivalé, azs ő termete ollyan mint a szép fekete tsókáé, jósága is meg volt nékie; mert a mit az ő semei megláttanak azs ő két kezsei ottan nem hagyták. Amott vagyon egy fejér ló, s sarkánál vannak sok bogarak, én, ti tsókás semü ereg vajdátok, én vagyok a fejér ló ti vagytok a bogarak. Rajkó pedig elmegy és el-val tőlletek ezst hagya általam Testamentumul nektek: Elősör: hogy a lovakat jól megkorbátsoUátok, hogy firs légyen az eltserélésig. Másodszor: a hat águ korbátsot a ló vásárban magatoktól el-ne hagyjátok. Harmadszor: a lovakat jól megkeféljétek. Negyedszer és utoljára: tseréllyétek, peréllyetek, tsipjetek ha lehet, s megengedik lopjatok, furkos és listes légyen mind ingetek mind gatyátok. Végezetre és utoljára, ezseket kivánja nektek a ti hossu sakállu tsukás semü ;u* 483