A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Újváry Zoltán: Lakodalmi játékok Konyáron

ereg Vajdátok, hogy legyetek mindenkor mindenekben serentsések, és soha azt áldás a ti tarisnyáitokból ki ne fogyjon, darab kenyerekkel mindenkor megrakva legyen, hogy a kis Purdéknak legyen mit enni. Az a zsiros alkotmány, a ki-is a kápostát legjobb izsüvé teszi, t. i. a salonna, soha a satyorokból ki ne fogyjon. A ti sép barna kipü, és fekete selemhez hasonló hosszú és ékes hajú feleségteknek is parantsolván mondom a mellyek-is a mi ékessen solló nyelvünkön igy szokták az ő uraikat a kortsmából elé hivni: usára usára szuszkere tsalabingaszkore, azs, azs: Issink sátort ezsen gyepen sép gasdám, közsel van ide a falu, itt azs erdő, senet is égethétink itten parantsolván mondom: hogy a kövzelet jól megfodozzátok, ne hogy a kis Purdé kitsepennyen belile, egsen kivül a sép barna képű asszonyi nem soha meszöle nélkil a városban vagy a faluban elmenni ne meriseljen hanem azt kezsében hordozsa harmassával is, nem kilemben a böróska kétest is fojtassék, és a fúróknak megölvastását is mindenkoron gyakorolják azs eskábát vagy pántokat, másokkal hordozsak, a sötőtekenyüt minden házsnál béfótozhassák. Ki kisértő Éneke a szép füstös seregnek. Bár tsak addig meg nem haltál volna: Még egy fehér lovat nem loptál volna. Tsolóresz szardikhez mardikhetz circum de gyábole. Megholt, megholt a Tsigányok rajkója, Felesége sátor fáját sámlája, Serette ő a veres nadrágot. De nem serette az igasságot. Jrgondum gule tsororum Sordikhetz Szopkengyule gyagyule. Mikor a sép Tsigányságok, Egyiptomi rokonyságok Egy nagy házsat épitettek, Salonából kerítettek, Gyékény ponyva volt oldala, Teteje tsak azs ég vala, Énekeltek egy fótból, Imádkostak egy tálból, Az öreg Vajda tanita, Peti fija Kántor vala, A tistek kézség hallgata, Hogy ezs irást magyarásta. Hallgass Vajda te ereg Dade, Mert te tsak vagy hamis Móré." A két szöveg összevetése nyomán néhány részletben meglepő azonosság figyelhető meg. Az aprónyomtatvány és a konyári cigányprédikáció szövegében szinte szószerint megegyezik a prédikáció kezdő formulája. Aprónyomtatvány: „A mi segedelmink légyen a semü Jupiternek nevében, a ki tsinálta azs ereg ólét, a vas pörölyt, a fúvó, a legyezét, a nagy és kis kalapátsot annak minden tsengé bengé sersamát egyetemben. Amen." Népi variáns: „A mi segedelmünk jöjjön a nagy szemű Jupiternek nevében. Aki teremtette az öreg üllőt, a báró szót és annak minden csengő bongó szerszámait." Ez az azonosság egyáltalában nem lehet véletlen. A konyári variánsban előforduló „Aphengyele dalabusz" értelmetlennek tűnő szövege eredete is nyilvánvaló. A népi variáns természetesen erősen átalakult. Azonban egy-egy szó, kifejezés minden kétsé484