A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Ötvös János–Kovács Béla: A tiszacsegei holt Tisza és környéke élővilága

1. A XIX. század közepéig, vagyis a Tisza szabályozása előtti időben a Tisza környéke nád és mocsár tenger volt. A tavaszi áradások idején, Polgár és Ujszentmargita közt, a mai Folyás nevű részen a Tisza mindig kilépett medréből, elöntötte a Hortobágyot, majd a Berettyóval együtt a Sárrétet s így húzódott a mocsárvilág a Kunságon át Szolnok alá. A szabályozás alkalmával levágták a nagy kanyarokat, amelyek gátolták áradás idején a víz gyors lefolyását, majd erős gátat húztak a folyó két oldalán. A szabályozás következtében a gáton kívüli holtágak, mocsarak kiszáradtak; majd megjelent az ember, felszántotta a földet s munkájával termőföldet varázsolt a mocsarak helyén. Ez a folyamat mindenütt lejátszódott a Tiszamentén közelebbről Tiszacsegén is. Régi térképek (pl. Görög Demeter: Magyar Atlas. Viennae, 1802., Lipszky János: Mappa generalis Hungáriáé. Viennae, 1805.) bizonysága szerint Tiszacsege két hatalmas kanyar közti területen feküdt. A szabályzás alkalmával a kanyarokat levágták, a gát alsó részét közvetlenül a falu alatt építették meg. Mint eresz alatt a fecskefészek, úgy lapult meg a gát oltalmában a falu. A kiszáradás következtében a falu alatti holtág teljesen eltűnt; egy írj gátat építettek a folyó közelében, a rajta kívül eső területet — az egykori Méhes-hátat — pedig felszántották. Ennek a rendezésnek nyoma ma is látható, ugyanis a régi gát még mindig megvan kissé megsüppedve. A falu feletti kanyar a levágás után szintén holtág lett, de mivel a gát belső oldalán van, ezért tavasszal, az áradás alkalmával érintkezésbe kerül az élő Tiszával. Ezt a részt, melyet Csorottyán néven emleget a falu lakossága, tettük tüzetes kutatás tárgyává. A Tisza szabályzásával kapcsolatban nemcsak a vidék arculata változott meg, hanem élővilága is. A nagy nádasokat kedvelők, mint pl. gödény, daru, nemes kócsag, kanalasgém stb. elköltözött innen; a mocsár-erdei állatvilágot a változott körülményekhez alkalmazkodott élővilág váltotta fel. 2. A komphoz vezető országútról letérve, a Tisza folyásával szemben a gáton haladva, nemsokára egy őrházat találunk. Itt leereszkedve a gátról, füzes-nyárfás erdőbe (Salicetum albae-fragilis) jutunk. Az erdőn áthaladva, egy széles, lapos teknőbe ereszkedünk be — ez volt a Tisza egykori medre. A teknő közepén húzódik a holtág, mely kb. 3 km hosszú 30—40 m széles. A holtág két vége nyáron, kis víz idején, mocsárhoz hasonlít, de beljebb átlag 80—120 cm mély vize van. A holtág Tisza felé eső partján füzes, ligetes erdő húzódik. A vidék szemre nagyon szép, különösen tavasszal, mikor a ligeteket virágerdő borítja; egyébként a túlsó parton fekvő Ároktő lakossága kaszálónak használja ezt a részt. A ligeten áthaladva nagy kiterjedésű kaszálót, majd mezőgazdaságilag művelt földeket találunk a Tisza partjáig. A holtág túlsó oldalán keskeny nyárfás, füzes csík húzódik, majd a gát következik. A vidék talaja öntéses agyag, melyen az áradások következtében finom szerkezetű agyag réteg rakódott le. Éghajlata a vizek párolgó és hűtő hatása következtében nyáron kissé enyhébb, viszont ősszel hűvösebb a környezetnél. Tartós szárazság idején némi enyhülést az élővilág számára a bőséges harmatképződés nyújt. 1