A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Ötvös János–Kovács Béla: A tiszacsegei holt Tisza és környéke élővilága

A holtág az apadás stádiumában eutroph víznek tekinthető. Sok benne a táplálék, nagymennyiségű plankton, gazdag vegetáció. Vize eleinte zavaros, később zöldes színű, kémhatása gyengén lúgos. 3. Amióta részleteiben is egyre ismertebbé válik az a szoros kapcsolat, mely a növény és állattársulások közt fennáll, azóta a meghatározott ökológiai tulajdonságokkal rendelkező élőhelyet betöltő növény és állattársulásokból alakult életközösségekről (biocönozis) beszélünk. A holtág nyári időben tónak tekinthető, ezért életközössége a tavi életközösség (limnobios) körébe tartozik. A holtág partjától a Tisza felé egy másik életközösség, az erdei életközösség (hileobios) látszik következni. Ha tekintetbe vesszük, hogy az erdő talaja vizenyős, az aljnövényzet többsége mocsári, mocsárréti jellegű, állatvilága pedig nem azonos az árterek száraz részén levő tölgy kőrises erdők állatvilágával, azt kell mondani, hogy még ez a terület is a limnobios körébe tartozik. 4. Első alkalommal kísérletképpen plankton hálóba mostunk egy pár nád és gyékény szárat, tövet, vízben heverő fadarabokat sa próba eredménye: Oscillatoria chalybea, Spirulina abbreviata, Merismopedia glauca, Diatoma vulgare, Melosira variáns, Synedra ulna, Kirchneriella obesa algák voltak. Ezek begyűjtése későbbi idő feladata lesz. Mint egy hatalmas szőnyeg terül el a víz színén a súlyom (Trapetum natantis), melybe mozaikszerűen beleszövődnek a Rence békalencse hínár (Lemno-Utricularietum), a Süllő-békaszőlő hínár (Myriophyllo-Potametum), a Tündérrózsa hínár (Nymphaeetum albo-luteae), továbbá a Polygono-Potametum natantis társulás elemei is. A felsorolt társulások néhány jellegzetes faja: Trapa natans, 1. kép. A Csorottyánt szegélyező morotva a lecsapolás előtt 5'