A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)
Béres András: A furtai hímzés
5. Díszítőelemek Vannak furtai hímzéssel kivarrott textíliák, melyek kifejezetten díszítőcélzattal készültek. Leggyakoribb az 1925-től elterjedt téglalap alakú falvédő. N. Juhász Julis első házivászonra készült falvédő kompozíciója után, melyen a motívumok újszerű fűzése jelenik meg, széltében terjed, ugyanúgy, mint a négyszögletes asztalterítő vagy díszpárna. 12 Míg a falvédő mintázata soros állóminta tervezésű, az asztalterítő már középkoncentrikus rend szerint kör mintával, szélén négyzetes alakban futó virágfüzérrel. A díszpárna díszítményrendszere a falvédő és asztalterítő középarányosa. Nem elsősorban a megrendelő, mint inkább a díszítés tervezőjének stílusa határozza meg a rákerülő díszítmények virágait és azok elhelyezését. Az első darabok tűzpiros pamuttal hímzettek, de a harmincas évek után már terjed a színessel való hímzés, mely a fehér anyagra szinte hegyományosnak mondható pirossal hímzést teljesen kiszorította. Ezzel lehetőséget teremtett egy új stílusú furtai hímzés térhódításának. Egyik legrégibb darab a furtai Ref. Egyház úrasztali térítője. Felirata szerint: „Készíttette Orbán György Curator 1825" keletkezésének időpontja is, készíttetője is ismeretes. 1 ' 5 Motívumai, a levelek, pontok a margaretta már itt fellelhető, s az erdélyi úri hímzések stílusában fogalmazott mintasor utal eredetére. Cakkos szélén belül körbefutó leveles virágos ág fél margarettával, vadrózsával. Hullámvonalban tölgyfalevelek és pontok váltakoznak láncot alkotva. Közben pontozással és lapos hímzéssel kialakított madárkák, melynek formája visszanéző fecske alakját mutatja. Nagyobb mezőben középen darázsos nagyobb szívminta, fölötte három kilencágú koronával, mely minta összesen négyszer ismétlődik középen virágos leveles címerpajzzsal. A felső részen körbefutó leveles girlandon belül elszórtan apró rózsákkal. A fehér finom gyolcson kissé elnagyolt fehér pamuthímzés jól összefogott kompozíciót mutat s tervezőjének ötletességéről tesz tanúságot. Szinte azonosak teljesen e stílussal a korban közel álló fehérrel hímzett férfiingek, melyeknek mintakollekciójában igen sok a rokon vonás, csupán a díszítmények aprózása mutat jellegbeli eltérést. Az ing kézelője cakkozott. A beljebb levő bogyóminta mellett a főmotívum a margaretta, ezen belül a zárósorban vadrózsaminták egész sora. Az ing vállát hosszanti irányban apró tulipánok és kisebb margaretták díszítik, míg elején bimbós margaretta és az egyik legjellegzetesebb motívum a bimbósszárú szegfű látható. A plasztron tömött fehér hímzése a minták és díszítmények kedveltségére utal. Bizonyos mértékig az 1825-től datált úrasztali terítő hatását mutatják formában a fehér gyolcson fehérrel hímzett cakkozott négyszögletes jegykendők. Az egyszerű nem sűrűn hímzett minták között legjellegzetesebbek a petty, a hármas levél, a nefelejcs, a bimbós rózsaág és a rózsakoszorú. Asztalterítőn megtaláljuk a körbefutó cakkot és a nefelejcs mintát is, csupán a fehér gyolcsalapon kék hímzéssel, esetleg a jegykendőhöz hasonlóan egyik sarokban szálöltéssel bevarrt névvel. A cakkozás és a pettyezett díszítés változatos formái igen elterjedtek az egyes szárnélküli, többszirmú virágmintával együtt. Míg a leveles négyszirmú virágminta a nagy cakkok közepén általánossá vált. Nemcsak jegykendők, asztalterítők szélzáródíszei lettek, hanem cakkozták a fehérrel hímzett kék legénykötényeket is, melyeknek kedveltsége és gyakorisága leginkább ismertté tette a furtai hímzést. Legelterjedtebb díszítőelem a szegfű. Számos változata ismeretes, összetevője a szár, levél, tokja, virágja, bimbója, kunkorékja. Tokja keresztben, virágja hosszában hímzett. A virágkompozícióban van nefelejcs, tulipános szegfű, gyakori a bogyós, a rózsás, nefelejcses szegfű. Érdekes rózsakompozíciókkal is 444
