A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

M. Nepper Ibolya: Szkíta kori leletek a Déri Múzeumból (Adatközlés)

telezésében olyan messzemenő következtetésekre jutott, amelyeket nem tudunk magunkévá tenni.

21 Ezért kell csatlakoznunk a nézeteit korábban

23 és újabban

24 ért bírálatokhoz. Bóna I., az őskori aranymfívesség más összefüggéseit vizsgálva szintén érinti a rézkori leletek kérdését. Gondolatébresztő megállapításaival, amely szerint ezeknek két csoportja (Stollhoff—-Csáford és tiszántúli—mojgrádi) van, lényegében egyet lehet érteni. 0 is kétségtelennek tartja mindkét csoport déli, aegaci anatóliai eredetét.

25 Tárgyalt anyagunk jellegéből következően számunkra elsősorban a Bóna I. által felvázolt második, tiszántúli (mojgrádi) csoport leletei bírnak jelentőséggel. Ezek eredetkérdésének megközelítésében mindenek előtt a területi elterjedést kell figyelembe vennünk. Az eddigi tapasztalatok szerint a csoport anyaga a Kárpátmedence keleti felében (az Alföldön, Szlovákiában és amennyiben a mojgrádi leletek előfordulása is hitelesnek mondható, Erdélyben) és a Balkán-félsziget északkeleti részén található meg. Rézből készült példányaikat ismerjük viszont a Kárpátoktól keletre eső vidékekről is. Legkorábbi előfordulásuk a Tripolje kultúra anyagából ismert.

26 Nem érdektelen az sem, hogy a déloroszországi steppevidéken e csüngők, lényegesen leegyszerűsített formában ugyan, de megérik a bronzkort is (katakomba kultúra

27 és az észak-kaukázusi bronzkori kultúra

28

). Az eredetkérdés és a kialakító tényezők vizsgálata érdekében két rézkori kincsleletet kell alaposabban tanulmányoznunk ahhoz, hogy a problémákat a megoldáshoz közelebb vigyük. Az egyik a moldvai Karbuna mellett előkerült depot-lelet,

29 a másik pedig a bulgáriai Chotnicáról ismert aranykincs. Első leletünket a Karbuna folyó mellett találták. Anyaga jelenleg a kisinyevi (Moldvai SZSZK, SZU) múzeumban van. A lelet összesen 852 darabból áll. Ebből 444 a réztárgyak száma, míg a többi anyagot kő-, márvány- és kagylóékszerek jelentik. A lelet kis tállal letakart nagyméretű edényben volt. Mindkét edény a Tripolje-A

b (Precucuteni III.) fázisra jellemző.

30 A leletegyüttesben van néhány anthropomorf csüngődísz is. Ezek a mojgrádi típusokkal nem mindenben egyeznek ugyan meg, de rendeltetésüket és formai alapelvüket tekintve azonosnak mondhatók és ilymódon kronológiai és tipológiai előfutárukként kezelhetők.

31 A leletben vannak poncolt díszű rézlemez korongok is, amelyeket viszont a stollhof-csáfordi típusú anyaggal hozhatunk kapcsolatba.

32 A kincsben réz laposvéső és nyéllyukas balta miniatúráját is megtaláljuk.

33 A karbunai réz spiráltekercsek pedig a többi között a tiszaszőllősi aranyspirálisok megfelelői lehetnek.

34 M. Gimbutas véleménye szerint a koratripoljei kincslelet a moldvai rézkori lakosságnak az anatóliai területekkel való összeköttetését igazolja és idekerülését kereskedelmi úttal magyarázza. Az összeköttetés útvonala, véleménye szerint, a Fekete- és az Aegaei-tengereken át vezetett.

35 Nyilvánvaló, hogy a karbunai kincslelet, mint a Kárpát-medence és a környező területek rézkorának eddig ismert legnagyobb hasonló természetű anyaga, a magyar szakkutatás számára is kiemelkedő jelentőségű és tanulmányozása a rézkor kezdetének számos kérdését viheti közebb a megoldáshoz. Jelen dolgozatunk ezt nem tűzheti célul maga elé, csupán ismertetni kívánja a vele kapcsolatos újabb állásfoglalásokat és vizsgálódásunk tárgyát illetően néhány következtetést próbál belőle levonni. E. N. Csernih Délkelet-Európa korai fémleleteinek vizsgálata során foglalkozott a karbunai réztárgyak vegyi összetételének kérdésével. A meghatározásokat ,42